8. fejezet - Élet vagy halál?

Na meghoztam a 8. at. Elég véresre sikeredett, de remélem, hogy tetszeni fog.




Leesett az állam! Csak némán, tátott szájjal álltam a szoba közepén és meredtem Nickre aki az ágy szélén ült. Ő meg hogy kerül ide?
- Szia!!!-mondta, boldogan és hangjában megkönnyebbülést véltem felfedezni.
-Hát szia! Te meg mit keresel itt?- förmedtem rá. Csak így bejön a szobámba? Tök jó. És ha meztelenül sétáltam volna ki?
-Én... csak hívtalak párszor, de nem vetted föl, és gondoltam megnézem mi van veled.-mondta vidáman miközben engem méregetett.
csak most jöttem rá, hogy egy szál törülközőben vagyok.
-Ohh. Értem, de most felöltözök.-szóltam, de már el is indultam az ágyhoz és kivettem a pizsamámat a párnám alól, majd sietve berontottam a fürdőbe.
Magamra kapkodtam a cuccaimat és visszamentem Nickhez, aki még mindig ugyan ott ült.
Vajon mit akarhatott tőlem. Odamentem az íróasztalomhoz, ahol tegnap hagytam a telefonomat. Megnéztem a nem fogadottak listáját és leesett az állam.
-Jézusom!!! Te 10-szer hívtál?-Kérdeztem azonnal
-Igen!-mondta és egy csibészes mosolyt küldött felém
-Hát biztos fontos lehetett amit mondani szerettél volna....-szóltam, de még mindig a megdöbbenés hatása alatt voltam, úgyhogy inkább leültem mellé.
- Áááá nem annyira. Csak gondoltam elmehetnénk moziba, vagy valami.
-Mozi? Benne vagyok. És mit néznénk?-kérdeztem vidáman, mert feldobott ez az ötlet. Mivel barátaim alig voltak, így szüleimmel mentem csak moziba, ami nem volt olyan szórakoztató, úgyhogy én inkább mindig otthon maradtam.
-Biztos adnak valami romantikus filmet vagy valami...
-Romantikus????????? Ááá azt ne. Én nem rajongok értük annyira. Gondolom te sem. Inkább nézzünk valami horrort!!-jelentettem ki.
Nick erre csak nagy szemekkel nézett rám.
-Horrort? Te meg a horror?
Na ezt már nem hagyhattam szótlanul, úgyhogy belevágtam a szavába
-Micsoda? Miért ne szerethetném a horrort?
- Nem az.. csak gondoltam inkább néznél egy romantikus filmet... vagy valami..
- Na ne. Legyen valami jó ijesztgetős horror!
-Hát jó de te mondtad. És mikor menjünk?
-Ma milyen nap is van?-kérdeztem, mert nem voltam nagyon tisztában vele. Valahogy nem nagyon tudtam észben tartani a napokat.... Főleg mostanában.
-Kedd.
-Legyen mondjuk csütörtök. Neked jó?
-Igen tökéletes.

*********

Rengeteget beszélgethettünk még este mivel reggel elég kábultan ébredtem. Jó volt vele beszélgetni. Nagyon bírtam Nicket. Jó fej meg minden. És olyan jó ha ott van mellettem. A közelsége, a forró bőre..... Mikor rá gondolok kiráz a hideg és hihetetlen melegség áraszt el.
Ráadásul csütörtökön moziba megyek vele!!! Jujj már annyira várom. Csak jó lenne valami normális cuccot venni. Már így is rég mentem vásárolni. Na meg biztosan kell a konyhára is valami.
Még ezen gondolkodtam, nagyokat kortyolgattam a kakaómból.
Miután befejeztem a reggelimet segítettem nagyinak rendbe tenni a konyhát.

-Mama. Elmehetnék vásárolni? Biztos kell valami a konyhára meg ilyesmi....
-Hát igen. Most már tényleg jó lenne bevásárolni. De egyedül mennél?
-Igen. Egyedül. De ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
-Én nem azért aggódom drágám. Tudod neked... szóval, te még "új vagy"...
Egyből értettem,hogy mire gondol.
-Igen értem. De ne aggódj. Kordában tudom tartani magam.-Ezen akaratlanul is elnevettem magam. Elég furcsán hangzott.
-nagyon remélem- mondta megadóan és én egyből tudtam, hogy nyert ügyem van-Írok egy listát
Hamar elkészült, mivel csak pár dolog volt rajta.
Nagyi kivett egy 20.000-est a pénztárcájából és felém nyújtotta.
-Vegyél magadnak valami szépet!-szólt kedvesen
-Jujj nagyon köszönöm-mondtam és azonnal a nyakába ugrottam.
Gyorsan zsebre raktam a pénzt és a listás. Az ajtóban felkaptam magamra a cipőmet, majd a szövetkabátomat.Gyorsan elköszöntem nagyitól és indultam is a buszmegállóba.
A buszra nem kellett sokat várni, hamar fel is szálltam rá, megvettem a jegyemet és helyet foglaltam egy fiatal srác mellé.
-Szia. Szabad ez a hely?-kérdeztem udvariasan
-Persze ülj csak le!-mutatott maga mellé
Ahogy így elnéztem egész helyes volt. Szőkés barna haj, zöld szem. Még kabátban is látszott, hogy elég kigyúrt. Bár nem annyira, mint Nick...
-Te hova mész? -érdeklődött
-Csak egy közeli boltba. És te?
-Én a haverokkal találkozom. Gondoltam beülünk valahova.
-Óóó az jó.
-Egyébként Alex vagyok. És te?- nyújtotta felém a kezét
-Én Lili-ráztam vele kezet
Nem beszélgettünk olyan sokat a buszon, mert hamar le kellett szállnom.
-Én itt szállok. Örülök, hogy találkoztunk!-mondtam, de már fel is álltam
-Én is!-vágta rá azonnal, de már ő is állt
Leszálltunk a buszról és csendben sétáltunk egymás mellett, még nem egy sötét utca mellett nem mentünk el.
-Hát örülök, hogy találkoztunk-mondta sejtetősen.
- Én is.-mosolyogtam egyet majd hátat fordítottam neki és elindultam. Nem hallottam, hogy utánam jönne, csak nevetett egyet.
-Mégis hová mész?-ordította utánam, mire én megrezzentem és hátrafordultam
-Tessék? Én?-értetlenkedtem
-Na ná, hogy te szépségem!-mondta és megszorította a kezemet
-Engedj el! Ez már fáj!!
Iszonyatosan erősen fogta a kezemet. A szívem majd ki ugrott a helyéről, úgy vert. Nem tudtam, hogy mit akar velem csinálni, abban reménykedtem, hogy csak ugrat.
-Na ne kéresd magad kicsikém. Tudom, hogy te is akarod!-belenevetett az arcomba és a sikátor felé kezdett húzni.

Nagyon erős volt, úgyhogy nem nagyon tudtam ellenkezni. Másik kezemmel megpróbáltam kihúzni a kezemet szorításából, de akkor egy iszonyatos pofont kevert le. A keze hatalmasat csattant az arcomon. Én a földre estem és azonnal az arcomhoz kaptam.Segítségért kiabáltam, de tudtam, hogy felesleges, mivel egy lélek sem járt az utcán. Ránéztem a tenyeremre és tiszta vér volt. Az arcom pedig csak úgy sajgott. Kétségbe esetten néztem Alexre aki ezen csak nevetett egyet, majd a zsebéhez nyúlt. Kivett belőle két fehér kendőt és így szólt:

-Nem ajánlom, hogy ellenkezz, úgy csak még rosszabb lesz!
Az egyik kendőt a szám elé tette és szorosan megkötötte a tarkómon, majd a másikkal összekötötte a kezemet.
-Biztos ami biztos. Úgy sem hallja senki a sikításod, de én azért biztosra megyek!!!-mondta flegmán
Én teljesen bepánikoltam. Nem tudtam mit kéne tennem, de azt sem tudtam, hogy ő mit fog tenni. Csak abban reménykedtem, hogy valaki talán erre jár.
Sírni nem tudtam, de az úgy sem segítene. Elkezdtem rángatni a kezem, reménykedve hátha kilazul a kötés, de semmire sem mentem. Alex csak jót nevetett ez a próbálkozásomon.
Megfogott a kabátomnál fogva és felrángatott a földről.
-Nem hiszem, hogy segítene. Inkább csak könnyítsd meg a dolgom. Úgy mind a 2-nk nek egyszerűbb lesz.-suttogta a fülembe
Megfogott az egyik vállamnál és tiszta erejéből nekivágott a falnak. A vállam reccsent egy nagyot én pedig térdre borultam. Tudtam, hogy eltörött a kulcscsontom, de valahogy még sem tudtam sírni. Iszonyatosan sajgott a vállam. Csak néztem magam elé és nem tudtam semmit csinálni.
Alex közeledni kezdett felém és megint felrángatott.
-Kelj fel! Nem lehetsz ilyen gyenge!-ordította
Nehezen, de megtudtam állni a lábamon. Nem mertem a szemébe nézni, csak a földet bámultam. Megláttam a földön egy hatalmas féltéglát.
Akkor már tudtam, hogy mit kell tennem. Felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem. A szeme tele volt gyűlölettel, de ez egy cseppet sem érdekelt.

Visszanéztem a téglára és elkezdtem koncentrálni. Mindent kizártam az elmémből és a gondolataim csak a tégla körül forogtak. Nem hittem a szememnek, de sikerült. A tégla megmozdult és felemelkedett. Tudtam, hogy nem hagyhatom abba, folytatnom kell! A téglát most a gondolataim irányították.
Teljes erőmből nekivágtam Alexnek. Pont a fejét érte. Alex ájultan a földre esett és nem mozdult. A fejéből ömlött a vér.
Én csak néztem. Néztem ahogy a piros vér szétárad a földön és egyre nagyobb tócsa lesz belőle. Meg voltam kötözve így nem tudtam mit tenni. Csak bámultam a már hatalmas tócsát ami csak növekedett és növekedett. Fölé hajoltam és piros vérben tükröződött az arcom.
Már tudtam, hogy meghalt. De én csak néztem a vérét és újra, meg újra lezajlottak előlem az események....