6. fejezet - Minden olyan bonyolult!

Én csak ültem és próbáltam felfogni a történteket. Nehéz volt megemészteni ezt az egészet. A gondolataim valahol messze kalandoztak. A veszélyben szó,k fényt gyújtott az elmémben és felkaptam a fejem.
-Micsoda? Mégis miért?-Kérdéseim özöne árasztotta el őket. Rögtön találgatni kezdtem magamban, hogy miért lennék veszélyben, de semmi nem jutott eszembe.
-Lili ez nem teljesen így van!-kérdőn pillantottam Nick felé, mert már tényleg elvesztettem a fonalat.
- Jesse látja a jövőt, de a jövő az elhatározásaink alapján még változhat- mondta megnyugtatás képpen, de még mindig nem tudtam, hogy miért is lennék veszélyben.
-De mégis miért lennék veszélyben? Légyszíves válaszoljon már valaki!-mondtam hisztérikusan, mivel a síró görcs szélén álltam.
-nyugodj, meg kicsim. Tudom, hogy mind ez most nagyon hirtelen ért, ráadásul egy nap tudtál meg mindent, de erősnek kell lenned. Ki kell tartanod.-mondta komolyan.-Nyugodj meg!
-Jó már megnyugodtam.De mégis miért vagyok veszélyben?-kérdeztem ismét, de most már nyugodtan.
-Drágám. Jó és rossz mindig is létezett. Ha nem lenne gonosz, nem lenne jó sem. Ez mindig is így volt. A gonosz mindig hatalomra akar törni.-itt hagyott egy kis szünetet. Régen is mindig mesélt nekem. Ez most pont arra emlékeztetett, így nem szakítottam félbe. Türelmesen hagytam, hogy folytassa.- Tudtam, hogy benned is természetfeletti erő fog uralkodni, de senki nem hitt nekem.-itt megint tartott egy kis szünetet és mélyen a szemembe nézett.
-Kicsim. Te sokkal hatalmasabb erőt képviselsz, mint a többiek. Így sokkal nagyobb veszélyben vagy. A gonosz el akarja majd venni az erőtöket és-még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Jesse félbeszakította
-Téged maga mellé akarnak majd állítani Lili!-ezt úgy mondta mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Dehogy én úgysem csatlakoznék hozzájuk! Azt biztos, hogy nem.-Jelentettem ki
-Igen tudom-mondta Jesse-Pont ezt láttam a látomásomban. Te nem csatlakozol,így pedig nem vehetik a te hasznodat sem. És hát...
-Megölnek engem-vágtam rá, hisz tudtam mit akar mondani.Jesse csak bólintott egyet.
-De ez még nem biztos, hogy így lesz. A jövő még változhat!-szólalt meg Nick mellőlem.-Mégis honnan tudnák meg, hogy neked már van erőd. Ha pedig még is, mi itt leszünk és megvédünk!!!-monda határozottan. Mély hangjában érezni lehetett a dühöt.
A kezemben már nem éreztem az üvegszilánkok okozta sebet. Már nem is fájt hogyha hozzáértem. Ilyen még soha nem volt. Ilyenkor még a legapróbb sérülésem is szokott fájni. Most miért nem?-tettem fel a kérdést magamnak, majd lenéztem a kezemre.
A döbbenettől még a lélegzetem is elállt. Ahol most piros varasodott sebeknek kéne lenni, most apró fehér csíkok vannak. A sebeim begyógyultak.
-Ez lehetetlen!-mondtam hangosan. Erre a kijelentésemre mindenki kérdőn nézett rám. Biztosan azt hitték, hogy az előbbin akadtam ki.
- Meggyógyult a kezem!-jelentetem ki.
-Micsoda? De hogy? Nem lehet, hogy ilyen hamar begyógyuljon!-Mondta az eddig hallgatak Brad.
Kinyújtottam a kezemet, hogy mindenki jól láthassa. Alaposan megnézték, aztán ráfogtuk a véletlenre.
Ránéztem az órámra, ami a 7-esen állt.
-Azt hiszem én most lefekszem aludni-mondtam 2 ásítás között
-Rendben drágám, menj csak aludd ki magad.-monda nagyim és nyomott 2 puszit az arcomra.
-Sziasztok.-mondtam fáradtan és felmentem a lépcsőn. Hallottam még, hogy ők is elköszönnek, de nekem most az eszem csak a kád körül forgott. De akkor valaki megfogta a kezem és hátra rántott.
Nick volt az. Megint olyan közel voltuk egymáshoz. Forró lehelete perzselte az arcomat. Sötétbarna szemei engem méregettek. Csak most vettem észre, hogy milyen izmos. Egy egyszerű fehér trikó volt rajta, de még így is lehetett látni domborulatait.
-Mi az?-kérdeztem halkan
-Csak el szerettem volna köszönni tőled.-mosolygott csibészesen, de szemét még mindig nem vette le rólam
-Rendben. Akkor jó éjt.
-Jó éjt, szép álmokat!-Suttogta és nyomott 2 puszit az arcomra, majd elengedett. Besétáltam a szobámba és kivettem az ágyamból a pizsamámat. Bementem a fürdőszobába és megnyitottam a csapot. Miközben folyott, gyorsan levetkőztem és feltűztem hosszú barna hajamat. Beléptem a kád forró vízbe és szép lassan elmerültem benne. A fejem lüktetett a fájdalomtól, de ez most nem nagyon érdekelt.Kizártam a fejemből minden gondolatomat és csak lazítottam. Ez most rám is fért a mai nap után. Nehezen de végre felfogtam mi is történt velem és hogy természetfeletti erőm van. Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni velem, de ez azért jó is egyben. Bárki bármit megadna érte, ha tárgyakat tudna mozgatni. Ki kell használnom az erőmet. Miközben agyam megint el kezdett ezen járni, kiszálltam a kádból és megtörölköztem. Felvettem a pizsamámat és kisétáltam a fürdőből. Nem hallottam lentről zajokat, úgyhogy gondoltam elmentek a fiúk. Megkedveltem őket, annak ellenére, hogy alig tudtam beszélni velük. Bár Chris elég furán viselkedett. Nem is szólt hozzám, de ahogy elnéztem a fiukhoz sem. Elég fura volt.
Odamentem az ablakhoz és az eget kezdtem kémlelni. Egy kicsit felfrissültem a fürdéstől, úgyhogy még nem akartam lefeküdni. Miközben az eget bámultam valaki megszólalt mögöttem.
-Szóval még nem alszol te lány?-Kérdezte nagymamám és belépett a szobámba
-Nem még nem. A fiuk elmentek már?
-Igen. Mikor te feljöttél már ők is indultak.
-Értem.- itt hallgattunk egy sort majd Mary megtörte a csendet.
-Félsz az erődtől igaz?-kérdezte kíváncsiskodva
-Bevallom egy kicsit félek.
-Nem kell tőle félned. Használd ki ahogy csak tudod! Segíts a többieknek.
-Mi? Hogyan segíthetnék én a többieknek. Tiszta béna vagyok. Majd pont nekem kéne nekik segíteni?-Mondtam szomorúan
-Nem egyáltalán nem vagy béna. Csak akarnod kell. Ha ilyen hamar feladod nem is fog menni. Meg kell próbálnod!!
-Igen igazad van. Gyakorolni fogom.-Ígértem meg neki.-De mégis miben kéne nekem segíteni?
-A gonosz bárhol lehet drágám. Meg kell tartani az egyensúlyt a világban. Ha bárki megtudná, hogy ilyen erők uralkodnak a világban mi lenne itt?
-Kész káosz!- Vágtam rá és akaratlanul is elmosolyodtam, bár nem mintha ez olyan vicces lenne. Hallgattam egy kicsit, majd újra megszólaltam.-Nagyi. Neked is volt valamilyen erőd?-kérdeztem félénken.
-Igen. Valaha volt... De az már a múlté-válaszolt szomorúan
-De milyen erőd volt?-kíváncsiskodtam
-Volt? Ugyan. Ez nem egy olyan dolog amit csak úgy el lehet dobni magadtól. Még most is meg van ez az erőm, csak nem használom. Öreg vagyok én már az ilyesmihez.
-Micsoda? Van erőd és nem használod? De milyen erő?- olyan voltam mint egy kisgyerek. letámadtam őt a kérdéseimmel.De most olyan jól esett vele beszélgetni. Na meg érdekelt is.
-Tudod az én képességem elég bonyolult. Ez nem olyan képesség mint a tiéd. Nehéz elmagyarázni. Én ki tudom vetíteni valakinek azt amit más lát. Én olyan közvetítő vagyok.
-Á már értem. Ha például Jesse lát valamit azt te nekünk is meg tudod mutatni. Igaz? -Ezen nevetett egy jót
-Igen, így van.
Rengeteget beszélgettünk még. Jó volt vele végre beszélgetni, úgy igazából.