10. fejezet - Önző dög!

A víz zúgott a fülem mellett. Iszonyatos hangzavar volt a víz alatt. De engem ez nem érdekelt. Csak egy dolog járt az eszemben. Meghalni. Ezzel mindenkinek megkönnyebbítem majd az életét!
Már lent voltam egy ideje a víz alatt, mikor a tüdőm iszonyatosan szorított. Azt hittem, hogy mindjárt szétrobban. Már rendesen gondolkozni sem tudtam odalent.
Megkapaszkodtam a fürdőkád 2 oldalába és szorítottam ahogy csak tudtam, várva a halált. De akkor már nem bírtam tovább. Iszonyatosan fájt a tüdőm, a fejem, fel kellett jönnöm.
A kezemmel segítettem felhúzni magam a kád aljáról, majd zihálva kapkodtam levegő után.
-Nem, nem, nem!-mondtam hangosan magamnak.
Nem lehetek ilyen gyáva és önző. Elvettem az életét valakinek akinek joga lett volna hozzá, de magamnak már nem tudtam, holott nekem már nem lenne jogom az élethez. Gyáva vagyok és önző. Nem vagyok jó semmire....
A kádban már kezdett hűlni a víz ezért kiszálltam és leakasztottam a fogasról egy fehér törülközőt. Szépen lassan megtörülköztem, majd a lila foltjaimat és a sebeimet kezdtem keresgélni.
De hiába. Nem találtam sehol. De mind1 nem is érdekel.
Kintről zajokat szűrődtek be. Ahogy kivettem belőle Nick beszélgetett valakivel.
Nem nagyon lehetett érteni, hogy mit mond, de az utolsó szót tisztán hallottam.

-De én szeretem!!! - Mikor ezt kimondta hatalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha valaki tiszta erejéből, megütött volna. Annyira fájt. De ez most már nem érdekel. Neki joga van a boldogsághoz, nekem pedig örülnöm kéne, hogy legalább ő boldog......
Mélyen elmerültem gondolataimban, mikor valaki elkezdett dörömbölni a fürdőszoba ajtaján.
-Lili ne tedd!!!!! Kérlek ne!!!!!-üvöltött Nick az ajtó mögül-Nem éri meg Lili. Nyisd ki az ajtót! Hallod?

Teljesen ledermedtem, hiszen sejtettem, hogy mire gondol, csak azt nem tudtam, hogy honnan tudta meg. haboztam egy kicsit, de végül megadtam magam és lassan kinyitottam az ajtót.
Nick ott állt előttem és mélyen a szemembe nézett. Én inkább gyorsan lekaptam róla a szemem és a földet kezdtem bámulni. Nem tudtam ezek után a szemébe nézni...

-Miért? Hallod? Miért?-kérdezte halkan. Míg a válaszra várt kezét az államra helyezte, így kényszerített, hogy szemébe nézzek. Nem válaszoltam neki, inkább ismét lehajtottam a fejem és nagyot sóhajtottam.

-Nem tettem meg... Gyáva voltam..-mondtam halkan, de az utolsó mondatál már belenéztem a szemébe és úgy fojtattam-Gyáva vagyok Nick! Gyáva önző dög!!!!-ordítottam a képébe
Nem válaszolt, csak szorosan magához húzott. Forró bőre csak úgy perzselte az enyémet. Jó volt, hogy a karjaiban tudhattam magam. Kicsit megnyugtatott, bár én soha nem voltam az a típus akit vigasztalni kelljen.

-Lili ne mondj ilyet. Ez nem igaz! Te is tudod, hogy bárki más ezt tette volna a helyedben. De erre ez nem megoldás, hogy öngyilkos legyél....-suttogta a fülembe
Most úgy éreztem magam, mint egy kislány akit éppen szid az anyukája.

-Nem érdemlem meg, hogy ilyen kedves legyél hozzám-mondtam és magamhoz szorítottam, majd eltaszítottam magamtól. Nem érdemeltem meg a kedvességét, főleg ezek után....-Én megöltem egy embert! Ahhoz nem voltam gyáva, de ehhez, hogy magammal végezzek már az voltam!

-Én értelek Lili! De ez nem megoldás. Gondolj csak bele, hogy Mary mit érzett volna ha te meghalsz. Szinte senkije nem maradt volna! Na és én? Szerinted mit éreztem volna, ha te csak így vízbefojtod magad?
Erre már nem válaszoltam, mivel igaza volt. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek...

-Honnan tudtad meg?-kérdeztem elhalkulva
-Jesse meglátta... Hívott telefonon..-mondta. Hát persze Jesse. Erre nem számítottam
-Ugye megígéred, hogy többet nem teszel ilyet? Nagyon megijesztettél...-suttogta lehajtott fejjel.
-Megígérem... Nem teszek ilyet...-tettem neki fogadalmat.
-Jól van. De most menj lefeküdni. Elég fárasztó volt ez a nap.......-parancsolt rám. Most már tényleg kislánynak éreztem magam.
Megadóan az ágy felé sétáltam ami már megvolt nekem vetve. Bebújtam az ágyba és becsuktam a szemem. Tudtam, hogy úgysem fogok tudni elaludni, de azért megpróbáltam. A lelkiismeret nem hagyott nyugodni. A tarkóm csak úgy lüktetett, de nem érdekelt. Ennyi fájdalom igazán kijár nekem is.
Mindenfélén gondolkodtam, de egy bizonyos témát kerültem... De valahogy mindig bevillant egy-egy emlékkép.
Nick fürkésző pillantását végig magamon éreztem. Ott ült a fotelba és engem nézett.

*********************

A szemem egyre nehezebb lett és már majdnem megadtam magam az alvásnak, de akkor kintről egy hangos káromkodást hallottam. Kipattantak a szemeim és Nicket kezdtem keresni aki utoljára a fotelban ült. De már hűlt helye.
Vajon mit csinálhatott? Azonnal kiugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.
Nick ott állt a mosogatónál és egy véres papírzsebkendő volt a csuklójára tekerve. Azonnal odafutottam hozzá.
-Jézusom Nick!! Mit csináltál???
-Hát.. megvágtam magam, pedig nem akartam öngyilkos lenni elhiheted...-mondta flegmán, mire én csak lehajtottam a fejem. Ezt egy kicsit övön alulinak éreztem, na meg újra eszembe jutott...
-Jajj ne haragudj! Nem úgy értettem!!!-mondta sajnálkozón
-Semmi gond! Felejtsük el!-javasoltam és a kezét kezdtem fürkészni- Jesszusom! Te aztán jól megvágtad magad!
Egy elég mély seb helyezkedett el a csuklóján, ami rettenetes vérzett. Mintha nem is akart volna elállni.
Nick tekert rá még egy zsebkendőt, azzal próbálta elállítani a vérzést, bár nem sokra ment vele. Ahogy rátette a zsepit az már kezdett is átázni és a vér egyre nagyobb helyen terjedt szét a zsepin.
Mikor már az is átázott odament a szekrényhez és kivett belőle egy elsősegély dobozt.
-Talán ezzel kellett volna kezdeni.... Nem?-kérdeztem flegmán
-Az lehet...-vágott egy fancsali fintort
Levette a sebről az átázott zsepiket és kinyitotta a dobozt. Kivett belőle egy tekercs fáslit és elkezdte bekötözni a sebet. Nagyon bénán ment neki félkézzel, így inkább én vettem át az irányítást.
-Majd én.-ajánlkoztam fel és kikaptam a kezéből a kötszert.

Elkezdtem rátekerni a sebre, de gy kicsit kilazult, így rátettem a kezem, hogy megszorítsam. Eléggé fel volt dagadva a másik kezéhez képest...
De akkor éreztem, hogy a duzzadtság elkezd visszahúzódni a kezem alatt. Nagyon megijedtem, úgyhogy gyorsan lekaptam róla a kezem. Csak egyszer tekertem át rajta a fáslit, így ennek már rég át kellett volna áznia. De nem.

Kérdőn néztem Nickre, de ő sem értett semmit....

na itt a 10. remélem tetszik, mert elég sokáig dolgoztam rajta. Próbáltam, kicsit depisre írni, hát remélem sikerült......