5. fejezet - Miért én?

Nick még mindig szorosan ölelt magához, szinte már fájt. Mindegyik fiú lehajtott fejjel állt és bambán nézett maga elé. Nem nagyon értetem, hogy mi is történik. Mégis miért kellene rám vigyázni? De Nick megtörte a csendet és elengedett.
-Lili, ők itt Noah, Brad, Jesse, Kevin.-Mutatott a a fiúk felé akik most már mind engem néztek. Mindegyiknek rövid fekete haja és sötét szeme volt.Mintha csak testvérek lettek volna.
-Lili figyelj! Tudnod kell valamit szólt az egyik.Azt hiszem Brad-nek hívják.
-Igen, de talán a mamájának is tudnia kellene, hiszen tőle örökölte és neki is joga van tudni róla.-Mondta a másik. Itt már végképp nem értettem semmit. Mégis mit örököltem én a nagyitól? Annyira kusza volt az egész!
-Micsoda? Mit örököltem és a nagyitól?-kérdeztem kicsit feldúltan
-Mindjárt megtudod, de most menjünk Maryhez.-jelentette ki és rögtön a kocsi felé kezdett húzni. Morcosan beszálltam a kocsi első ülésére, Nick mellém a fiúk pedig hátra. Alig fértek el ott hátul 4-en. Tettek is pár poénos megjegyzést, de én ezzel nem is foglalkoztam, csak játszottam a durcásat. Próbáltam kitalálni, hogy mit is örökölhettem nagyimtól és közben a hihetetlenül érdekes gyerek zárat nézegettem. Emlékszem mikor véletlenül lenyomtam apa kocsijában és nem tudtam kiszállni, mivel nem jöttem rá, hogy csak fel kéne húzni......
Miközben ezen gondolkodtam, ijesztő dolog történt. Az az egy zár amit éppen vizsgáltam, pittyegő hangot adott ki, majd magától lenyomódott. Azonnal felkaptam a fejem és kérdőn néztem Nickre. Nem értettem, hogy nyomódhatott le magától, hisz senki nem nyúlt hozzá. Inkább ráfogtam a véletlenre.
Egy mély öblös hang szólalt meg mögöttem:
-Nick szerintem siessünk, mert még a végén mind itt ragadunk!-Mondta és nevetett egy jót ezen a mondaton, amit én nem nagyon értettem. Mire újra gondolataimba merülhettem volna, Nick már be is parkolt a ház elé. Gyorsan kiszálltunk és benyitottunk a házba. Mary rögtön elénk sietett, majd egy széles mosollyal üdvözölt minket, majd így szólt:
-Jajj fiúk! Minek köszönhetem ezt a látogatást?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
A fiúk csak lehajtották fejüket és a padlót kezdték tanulmányozni. Nagyi arcáról eltűnt a mosoly majd egy nagyot sóhajtott.
-Tudhattam volna. Na gyertek üljetek le.-mutatott a nappali felé.
A fiúk letelepedtek a kanapéra és nem szóltak semmit. Én is így tettem és levágódtam Nick mellé. Nagyi behozott egy nagy pohár coca-colát mindenkinek és ő is leült. Idegesen elkezdtem kortyolgatni a kólámat és vártam, hogy valaki megszólaljon és végre elmagyarázza mi is folyik itt, de senki nem szólt semmit. Idegesítő volta csend. Mindenki csak nézett maga elé, még pislogni is elfelejtettek. Már nagyon ideges voltam, majdnem elkiabáltam magam, hogy mondjon már valaki valamit! Az ideg szétáradt a testemben, a fejemben forrt a vér.
De akkor a kólás pohár a kezemben apró darabjaira tőrt és a kicsi szilánkok apró vágásokat ejtettek a kezemen.Felpattantam és kérdőre vontam őket.
-Ez meg mi a franc volt? Előbb a gyerek zár, most meg ez. Mondjon már valaki valamit, mert semmit nem értek!!!-szinte ordítottam hisztérikusan
Nick odajött hozzám és szorosan a karjaiba zárt. Bőre még most is iszonyatosan forró volt.
-Ne aggódj minden rendben lesz!-súgta a fülembe
Kimentem a konyhába és megmostam vérző kezemet, míg nagyi feltakarította a szilánkokat, aztán visszasétáltam a nappaliba és helyet foglaltam.Nagymama sóhajtott egyet és elkezdte.
-Kicsim. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, mikor kezedbe kerül az irányítás. Előre tudtam, de anyád nem hitt nekem- itt egy kicsit megtorpant, majd folytatta.-Az ami most veled történik, az valami hihetetlen! Természet feletti erő uralkodik a kezedben drágám. Hihetetlen dolog tudom, de el kell hinned. Amiket régen meséltem neked a gonoszról és az a sok fantasztikus történet a természet feletti lényekről és hihetetlen erőkről! Angyalom hát nem érted? Ez mind igaz!-Mondta és megfogta a kezem. Ezt nem akartam elhinni. Csak némán meredtem a kanapén és csak gondolkodtam.
Mind igaz! Sorra villantak be előttem a történetek amiket nagymama mesélt nekem esténként. Mindig beleképzeltem magam és csak álmodoztam róla, hogy egyszer velem is megtörténik. Soha nem hittem, hogy valóra válik! Nem akartam elhinni ezt az egészet, de akármilyen hihetetlennek is hangzik, de hittem benne.
-Akkor, ami a kocsiban történt és a pohárral, az én voltam.-jelentettem ki.
-Igen-Szólalt meg annyi idő után Nick.
-Te tudtál róla?-kérdeztem kíváncsian. Nick egy kicsit habozott, de válaszolt.
-Igen, tudtam.-Monda, de minta itt sem lenne. Az arca fájdalmat tükrözött.
-Lili, nemcsak neked vannak képességeid!-mondta a fiúk egyike - azt hiszem Jesse - de már folytatta is.-Az én képességem, hogy előre látom a jövőt!-mondta büszkén.
-Váó!! Az jó!-mondtam meglepetten, de közben még mindig ezt az egészet próbáltam felfogni. Annyi minden történt velem!
-Nem! Nem jó Lili.Vagyis nem mindig. -szólt Nick
-Miért nem?-kérdeztem meglepetten
-Tudod Lili vannak olyan dolgok, amit nem mindig jó előre látni.-mondta szomorúan, de nem sok idő kellett, hogy rájöjjek mire is érti. Lassan összeállat a kép a fejemben. Jesse meglátott valamit a parton, amit nem kellett volna.
-Jesse látott valamit?-kérdeztem ijedten
-Igen láttam valamit!Szólt a kanapé másik végéről Jesse, majd odajött elém.
-Lili veszélyben vagy! Nagy veszélyben!!!!-mondta Jesse halál komolyan.