4. fejezet - Mondjon már valaki valamit!

Ébredésem után pár perccel, egyből ő járt az eszembe. Nick. Észrevettem, hogy egyre többet gondolok rá, és felzaklat a tudat, hogy nincs mellettem. Olyankor nem érzem magam teljesnek, nélküle fél ember vagyok. Tudom, hogy ezt még korai lenne érezni, de nem tudok ellene mit tenni! Szüleim távozása után, minden összekavarodott bennem. Nem tudtam, ki az akire számíthatok és kire nem. Egyben, azt sem tudtam eldönteni, hogy aki a barátom, az csupán csak barát-e.Szükségem volt egy támaszra. És ezt Nickben megtaláltam. Ezért érzem úgy, hogy mellette van a helyem. De ő nem lehet több, mint egy barát. Nem akarom tönkretenni ezt a barátságot.-Elmélkedtem magamban.
Kikeltem pihe-puha ágyamból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd kimentem és átöltöztem.Kivettem a legelső farmert és egy pulcsit. Levánszorogtam a lépcsőn és egy puszival köszöntöttem nagyimat.
Elkészítettem reggelimet, majd befaltam. Nem volt kedvem nagy falatozást csapni, csak egy szendvics mellett döntöttem. Egész végig csak azon járt az eszem, hogy új barátom mikor hív már fel. Hallani akartam édes hangját. Azonban erre még várnom kellett, ami kicsit feldúltá tett. Délután 2 óra felé járhatott mire megcsörrent a várva-várt hívás. Egyből odasiettem, mert nagyon feldobott a tudat, hogy beszélhetek vele.
-Szia. Ráérsz most? Találkozhatnánk, mert beszélni szeretnék veled egy fontos dologról.-mondta kicsit komolyan.
-Szia. Persze.-vágtam rá egyből.
Kicsit tétlenkedett válaszával, de végre megszólalt.
-Figyelj. akkor egy negyed óra múlva ott vagyok.-jelentette ki.
-Oké. Várni foglak.- de már le is tette
Azonnal felrohantam és felkaptam magamra egy elfogadható göncöt. Tudtam, hogy kezdeni kell valamit a hajammal ezért egyből a tükör elé siettem. Kicsit kicsinosítottam magamat, majd lementem a konyhába megosztani nagymamámmal a mai terveimet. Észrevételeim szerint örült annak, hogy máris van egy barátom, és hogy Nick az. Szerette őt is és az édesapját is. Jól kijöttek egymással. Tehát nem volt ellenvetése.
Már hallottam amint egy kocsi hajtott a feljáróra. Egyből tudtam ki lehet az, így felhúztam cipőmet, meg a kabátom, és már siettem is ki.
Beszálltam a kocsiba, majd nyomtam egy puszit arcára.
-Szia. -köszöntött huncut mosollyal arcán.
-szia-feleltem
Beindította a kocsit, majd elhajtottunk. Eszembe jutott, hogy mondani akart nekem valamit.
-Miről is akartál beszélni?-kíváncsiskodtam
-Előbb bemutatnálak pár haveromnak. Majd utána mikor kettesben leszünk, elmondom.-felelte
-Hmm.Rendben.-vágtam rá, bár idegesített hogy addig kell várnom.
Az út további részében, nem nagyon beszéltünk, csak hallgattuk a csendet.
Mikor leértünk a partra mindketten meglepődtünk, mert nem találtunk ott senkit. A part most csak a miénk volt. Nick kézen fogott és a víz közelébe kezdett vezetni.
Levettük cipőnket, és úgy folytattuk a sétát. Nagyon csiklandozó érzés volt, mikor a kisodródott víz, felcsapódott lábainkon. A hideg víz, és Nick forró érintése, kellemes volt együtt.
-Figyelj.... én..... szóval...azt szerettem volna csak mondani, hogy mióta megismertelek úgy érzem...-azonban mondandója félbeszakadt, mert a srácok kacajára lettünk figyelmesek. Nick elfordult, és a közeledő barátait figyelte. Mint én. Zavarba ejtő volt, hogy csak az alsó testük volt fedett. Izmos mellkasuk fedetlen volt. Mindannyiuknak csillogott barna bőrük a fényben, és kidolgozott mellkasuk, és karjuk csak úgy feszültek. Mind mosolygott kivéve egy srácot. Aki kicsit lemaradt a többitől, és bambán meredt rám. Szemei mélyen enyémbe fúródtak, és egy percre sem váltak meg tőlem. Mindannyian őt figyeltük sejtelmesen, de ez neki nem tűnt fel, továbbra is engem nézett. Olyan zavarba ejtő érzés volt ahogy nagy fekete szemeivel meredt énrám. Hirtelen meghátrált és elkapta rólam tekintetét. Ránéztem Nickre és félelem tükröződött a szemeiben. A fiúk meghátráltak és Nick is feléjük kezdett sétálni. Visszafordult és így szólt:
-Maradj itt, mindjárt jövök.- mondta, de már el is indult, válaszomat meg nem várva. Nem nagyon fogtam fel a helyzetet. Én távolról figyeltem beszélgetésüket és próbáltam kivenni néhány részletet beszélgetésükből. Már tudtam, hogy rólam van szó, hiszen beszélgetésük során többször is felém pillantottak, és hallottam nevemet is elhangzani. Nick hirtelen félő tekintettel bámult rám. Nem értettem ezt a szituációt, de biztos voltam benne, hogy be fognak avatni. Miután beszélgetésük végetért Nick elkezdett felém sietni, majd szorosan karjaiba zárt.
- Vigyázok rád!