7. fejezet - Ez meg mi a fene?

Reggel elég későn ébredtem. Nem is csodálom. Annyit beszélgettünk még este Mary-vel, azt sem tudom, hogy mikor aludtam el.
Még nem volt kedvem felkelni az ágyból, úgyhogy lustálkodtam egy kicsit. Már sokadszorra végiggondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt napokban. Nem volt már olyan rossz rá gondolni, hogy nekem valóban van képességem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de már egyáltalán nem zavart és valahogy természetesnek tűnt. Nem értem, hogy miért, de ez van. Hiszen nem csak nekem van képességem! Ezen nem szabad annyira kiborulnom. Teljesen gyengének tűnnék mindenki előtt és azt nem szeretném. Meg kell mutatnom, hogy erős vagyok és nem szabad gyengének lennem. Mary is olyan jól bírja. Ő sem futamodott meg annak idején. De hát én mi mást tudnék tenni? Nagyi is megmondta, hogy ez nem egy olyan dolog amit el tudok dobni magamtól vagy azt mondani, hogy bocsika de ezt én nem kértem. Ez is én vagyok, egy tulajdonságom, el kell fogadnom és fejlesztenem kell, hogy erős legyek.
Jesse látott meghalni, igaz ez még nem biztos, hogy így lesz, de egyszer úgy is meg fogják tudni és ha én felkészületlen leszek akkor nagyon könnyen végezhetnek velem. De ez nem így lesz!!! Gyakorolni fogok és mikor harcra kerül a sor készen fogok állni rá és bátran ki fogok állni!! Igen így lesz!!!-határoztam el magamba, majd kikeltem az ágyból és elmentem megmosakodni.
Felkaptam egy elfogadható göncöt magamra, majd lementem a konyhába. Nagyi még nem volt lent, pedig már 11 óra volt. Biztosan még alszik. Tegnap ő is elfáradt.
Gondoltam meglepem és ma én főzök. Egy kicsit megkönnyítem a dolgát.
Csináltam egy tepsi rakott tésztát, de annyira belejöttem a munkába, hogy fel is takarítottam. A papucsom talpa elég sáros volt, úgyhogy inkább levettem, nehogy összemászkáljam a felmosott padlót. Már nem volt mit csinálnom, úgyhogy gondoltam megnézem mi van a TV-ben. Elindultam a nappali felé, de akkor egy iszonyatos szúró fájdalmat éreztem a talpamban.
-Áúúú- szisszentem fel hirtelen
Féllábbal elugráltam a fotelhoz, hogy szemügyre vegyem, mi is okozta a fájdalmat. Lehuppantam a fotelba és felhúztam a jobb lábamat a térdemre. Körülbelül egy 1cm-es üvegszilánk állt bele a lábamba. Biztosan annak a pohárnak a darabja amit tegnap eltörtem. Kihúztam a lábamból a szilánkot, majd elbicegtem a mosogatóhoz, hogy lefertőtlenítsem a lábamat. Kitisztítottam az aprócska sebemet, és elbotorkáltam a szekrényhez, amiben a kötszerek is voltak. Kivettem belőle a kis dobozt és vissza szerencsétlenkedtem a fotelhoz.
-Ez nem is én lettem volna!-mondtam hangosan és nevettem egy jót a bénaságomon.
Újra szemügyre vettem a sebet, de a látvány meghökkentő volt. nem azért mert olyan csúnya volt, hanem azért, mert nem volt ott semmi, csak egy kis fehér csík. Megnéztem a másik lábamat is hátha eltévesztettem, de ott sem volt semmi.
-Ez nem lehet!-szisszentem fel
-Mi nem lehet?-Hallottam meg nagyi hangját a hátam mögött
-hát... csak beleléptem egy üvegszilánkba.... és már nincs ott a helye. Pedig nem rég még ott volt.-mondtam halkan
-Micsoda? Nincs ott? -értetlenkedett Mary
-Nem, nincs, csak a helye! Nézd meg.-szóltam és kinyújtottam felé a lábam, hogy jól láthassa a sebhelyemet.
-Mikor szerezted ezt a sebet?- kérdezte
-Kb 5perce.
-és így beforrt? Az nem lehet! Még holnapra sem nagyon forrhatott volna össze!-értetlenkedett mellettem
-Hát ez pedig teljesen begyógyult!! De hogyan? A kezem is, hogy összeforrt tegnap. Én már nem értem. Biztos, hogy csak véletlen?
-Ebben nem vagyok olyan biztos drágám. De szerintem várjunk egy kicsit. Idővel úgy is kiderül!
-Igen biztos.-mondtam nyugodtan. Hittem nagyinak. Ő sokkal tapasztaltabb mint én.
-Na mi legyen az ebéd? Mit szeretnél enni?-mondta, mintha mi sem történt volna. Már a meglepettség jelét sem láttam rajta. Túl tette magát rajta. Én is így teszek, hisz egyszer úgy is meg fogom érteni.
-Ebéd? Én már csináltam rakott tésztát. Ugye nem gond?
-Csináltál ebédet? Jaj nem kellett volna. De azért aranyos vagy!!-mondta vidáman, de hangjában érezni lehetett a megkönnyebbültséget. Ő már nem volt olyan fiatal, és sok mindent megélt már. Neki is fárasztó az ilyen munka, úgyhogy biztos örült, hogy besegítettem neki.
-Kérsz? Szerintem finom lett.
-Hát persze, hogy kérek! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lett. Nekem valahogy soha nem akar sikerülni, ezért ritkán csinálok.
-Na akkor gyere adok neked.-mondtam feldobottan és már fel is pattantam a fotelból és a konyha felé vettem az irányt.
Nagyi is követett, majd helyet foglalt az asztalnál.Kiszedtem neki egy adagot és leültem mellé. Én nem voltam éhes, úgyhogy csak néztem ahogy eszik. Ahogy elnéztem nagyon ízlett neki.
-Hát ez nagyon finom lett! Ezt meg kell tanítanod nekem.
-Rendben. Benne vagyok!!-mondtam feldobottan. Szerettem főzni, úgyhogy örültem neki.
-De ha nem gond én most megnéznék valami filmet a TV-ben.
-Hát persze menj csak.
Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Mindenhol csak akciófilmek mentek. Soha nem szerettem az ilyen lövöldözős filmeket, úgyhogy hamar el is kapcsoltam róluk. Nem nagyon értettem, hogy mit szeretnek az ilyen filmeken az emberek. Az egész csak arról szól, hogy piff-puff meghalsz, meg folyik a vér stb... Én inkább a romantikus filmeket szerettem és a vígjátékokat. Na meg bármilyen furcsa is, de rajongok a horrorfilmekért! Bár annak sincs sok értelme, hogy ijesztgetik az embereket, de én szerettem és az a lényeg.
Miközben kapcsolgattam a tévét megakadt a szemem Leonardo Di Caprio-n. A Titanic ment a tv-ben. Még csak most kezdődött. Imádtam ezt a filmet. Már vagy 100-szor láttam, de soha nem tudnám megunni. Annyira jó ( na meg Leonardo di Caprio is nagyon helyes benne)!
Már a végénél tartott a film, de én már akkor vagy 6-szor elsírtam magam. Igaz megfogadtam, hogy nem fogok sírni, de úgy gondoltam, hogy ezzel nem okozok senkinek sem fájdalmat, úgyhogy most aztán rendesen kisírtam magam.
A filmnek nem sokára vége lett én pedig úgy döntöttem,hogy felmegyek és elnyúlok egy kád forró vízben. Bementem a fürdő szobába és még folyott a víz én levetkőztem. Szép lassan elmerültem a kád vízben és kikapcsoltam az agyam. Mire feleszméltem azon kaptam magam, hogy énekelek, de iszonyatosan hamisan és pocsék kiejtéssel, valami angol szöveget. Nem zavartattam magam, mert gondoltam úgy sem hall senki, így folytattam az éneklést.
Mikor úgy döntöttem, hogy ennél jobb hangom már úgy sem lesz kiszálltam a kádból és megtörölköztem, majd csináltam egy jó kis turbánt a vizes hajamra. A ruháimat bedobáltam a szennyes kosárba és elkezdtem, keresni a pizsamámat. Hamar rájöttem, hogy azt kereshetem, mivel nem vittem be magammal. Leszedtem a turbánomat és magamra tekertem a törülközőt.
Kiléptem a szobából és megdöbbenéstől leesett az állam!

Na itt a 7. fejezet. Szerintem nem lett olyan jó, de kellenek ilyen átkötő fejezetek. remélem tetszik és írtok komikat is.
Puszi: Lili