2.fejezet - Az idegen

"Iszonyatosan esett az eső. Azt sem tudtam, hol vagyok. Csak futottam és futottam. Nem éreztem a hideget az esőt-pedig esett- én csak futottam az erdőben de nem tudom, hogy mi vagy ki elől. Csak futnom kellett. Már jó ideje futottam értelmetlenül mikor megálltam és térdre borultam. Felnéztem és egy sötét alak közeledett felém a messzeségben. Nem tudtam, hogy ki ő de félelem fogott el tőle. Nem láttam őt tisztán de féltem tőle. egyre közelebb jött a félelem pedig egyre csak nőtt és nőtt bennem. Már majdnem megláttam az alakot, de akkor felébredtem".
Zihálva kapkodtam levegő után. Folyott rólam a víz. Nagyon melegem volt. Felkeltem az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Az eső még most is megállás nélkül esett az eget pedig hatalmas fekete köpeny takarta el a világosság elől. Kinyitottam az ablakot. Érezni akartam a hideget a bőrömön. A szél azonnal az arcomba csapott az esőcseppekkel együtt. Mélyet szippantottam a friss eső és fű illatából.Imádtam az esőt és az illatát is. Amikor esett az eső Justinnal mindig szaladgáltunk az udvaron és élveztük az illatokat a hideget.
Nem akartam Justinra gondolni így gyorsan eltereltem a gondolataimat az erdővel, ami előttünk terült el. Sötét volt, alig lehetett látni. Olyan hívogatóan hatott rám, úgy éreztem azonnal oda kell mennem. Nem akartam a nagyit fel ébreszten, így felvettem az esőkabátom és csöndben kimásztam az ablakon. Elkezdtem futni az erdő felé. Fáradhatatlannak éreztem magam és futni akartam. Nem is nagyon értettem, hogy miért akarok futni hiszen utáltam mindenféle sportot, beleértve a tesi órákat is. Nagyon béna vagyok, úgyhogy inkább mellőztem minden sporttal kapcsolatos dolgot. Beértem az erőbe, de alig láttam valamit a csodálatos tájból, hisz az eső nagyon sűrűn esett. Most már sétáltam, mert kezdtem egy kicsit fáradni. Az erdő most feltűnően csendes volt. Mikor utoljára itt sétáltam este apával televolt az erdő buzgó állatokkal. Most meg...
Miközben ezen elmélkedtem a hátam mögött egy ág megreccsent. Reflex szerűen hátrafordultam a szívem pedig majd ki ugrott a félelemtől. Nem vagyok egy félős fajta, de ez most nagyon rám hozta a frászt! Nem volt ott semmi, úgyhogy fojtattam az utam,bár nem tudtam merre is megyek. Akkor megint meghallottam az ágak reccsenését, de már közelebbről. Most már nagyon féltem, hisz nem tudtam, hogy mi lehet az, csak hogy van ott valami, ami egyre közelebb jön. Egyre gyorsabban és gyorsabban futottam. Mindent kizártam magam az elmémből és csak az az egy dolog járt a fejemben, hogy gyorsabban, gyorsabban!!! Nem tudtam mit cselekedni csak futni. Lepergett előttem az eddigi életem és arra gondoltam, hogy itt a vége, már nincs mit tenni, hiszen gyenge vagyok és kiszolgáltatott, egy fél perc alatt végez velem, bár mi is az. Nem néztem előre, teljesen feleslegesnek tűnt, mivel a halálon járt az eszem, na meg az esőtől így sem láttam sok mindent... És akkor beleütköztem valami keménybe és forróba. -Itt a vége -gondoltam csukott szemekkel, mikor az a valami, amibe beleütköztem megszólalt:
- Hé,hé. Ne félj nem foglak bántani- mondta de a szememet még most sem mertem kinyitni- Nyugi nem bántalak-mondta lágyan és közben megfogta mind két kezem. A bőre iszonyatos meleg volt. Szinte égette jéghideg kezeimet. Rászántam magam, hogy kinyitom a szemem. Gyönyörű látvány fogadott. Egy rövid, sötét hajú, fiúval találtam szembe magam. Igaz nem láttam tisztán, de gyönyörű barna szemeit még így is láttam. Ekkor elsötétült minden
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fájt a fejem. Felültem az ágyban és megdöbbenve vettem észre, hogy nem az én szobámban vagyok. Egy számomra teljesen idegen helyen ébredtem. A szobát elárasztotta a sötétség így nem nagyon tudtam megnézni, hol is vagyok, de abban biztos voltam, hogy nem otthon. Ez az ágy sokkal kisebb volt az enyémnél és a szétáradó illat is más milyen volt.Ez olyan tipikus férfi illat volt. Felálltam és odasétáltam az ággyal szemben lévő ablakhoz. Még mindig sötét volt. Miközben az eget kémleltem egy mély férfi hangot hallottam meg magam mögött.Rögtön megpördültem.
-Ááá végre felébredtél
-ŐŐ igen, de te ki vagy?-kérdeztem kicsit félénken attól a fiútol akinek nekirohantam az erdőben
-Hát ezt én is kérdezhetném. Egyébként Nick Harrison vagyok-mondta és közelebb jött hozzám.
-Én Lili Darwin vagyok
-És mit is kerestél te az erdőben?-kérdezte kíváncsian
-Hát.. izé...én csak sétáltam egyet....
-Értem. Mindenesetre jól megijedtél tőlem-mondta és egy csibészes félmosolyt küldött felém. Erről Dawe jutott eszembe
-Jézusom! Hány óra? Nekem haza kell mennem.-szóltam sietősen és a velem szemben álló ajtóhoz kezdtem sétálni
- Hajnali 5. De ne aggódj hazaviszlek.
-Rendben azt megköszönném- válaszoltam megkönnyebbülten. Kisétáltunk az ajtón és egy kis szobába értünk amiben nem túl sok fa bútor álldogált. Biztosan valami nappali féleség lehetett. A sarokban egy öreg TV volt behelyezve, ami a mienkére emlékeztetett. a szoba közepén egy nagy fotel heverészett mellette pedig egy kis fiókos szekrény.
-itt ne hagyd az esőkabátodat-nyomta a kezembe a piros kabátomat
-Ó már el is felejtettem- mondtam és már magamra is terítettem
-Na gyere menjünk.
Kiléptünk az ajtón és egy ezüst színű kocsihoz vezetett, ami nagyon ismerős volt, de meg nem tudtam volna mondani, hogy honnan.Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót majd beszálltam. Gyorsan beugrott mellém, majd elindította a kis kocsit. Az út szótlanul telt majd megtörte a csendet.
- Merre laktok?- erre a kérdésére felkaptam a fejem, majd az utat kezdtem kémlelni.
-Itt a sarkon -mutattam a kis házunkra. Rutinosan leparkolt a házunk előtt majd ismét ajtót nyitott nekem. Kiszálltam, majd végignéztem a fán ami az ablakom előtt állt.
- Őőő..... szóval..... segítenél felmászni? Nem akarom az ajtót használni- nem akartam, hogy Mary felkeljen így a fa megoldást választottam.
-Értem. Akkor gyere.- Mondta, de mire reagálhattam volna ő már fent is volt a legalsó faágon és a kezét nyújtotta felém, csibészes félmosolyával, ami annyira jól állt neki.Megfogtam a kezét majd egyik lábamat a fának támasztottam és azzal feltoltam magam. Ügyesen próbáltam követni mozdulatait, több kevesebb sikerrel... Kinyitotta nekem az ablakot, majd ügyesen besurrantunk rajta mind a ketten. Mikor beértem nagyot sóhajtottam.
-Na akkor azt hiszem én megyek is.-mondta szomorúan és már az ablaknál is volt. Megfogtam a kezét és visszarántottam. A bőre még mindig forró volt, pont mint az erdőben. Felnéztem rá és csak akkor vettem észre, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz. A szemem akaratlanul is gyönyörű íriszeibe fúródott. Forró lehelete égette az arcomat.
-Csak... meg szeretném köszönni neked amit értem tettél- szóltam hozzá halkan
-Ugyan. Nincs mit!- mosolygott rám- Figyelj... szóval... ha van kedved.... akkor.. esetleg..... lejöhetnél velem délután a partra
-Persze jó lenne
-Mondjuk 2-kor?
-Renben az nekem is megfelel
-Akkor jó éjt!-Mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Ezt ő is viszonozta majd kisurrant az ablakon. Még kosszú percekig néztem utána, mikor már nem bírtam tovább levettem a kabátom és ledőltem az ágyba. Szinte azonnal elnyomott az édes álom.

Na szóval itt a 2. fejezet. Remélem sokan fogjátok majd olvasni és komika is írtok!