3. fejezet - Minden olyan tökéletes!

Reggel 9 körül kidobott az ágy. nem voltam fáradt, pedig igen mozgalmas éjszakám volt... Elgondolkodtam rajta, hogy az egészet csak álmodtam, de az árulkodó lábnyomok a szőnyegen, amik nagyobbak mint az enyémek, és a nedves esőkabát, megerősítették bennem a tényt, hogy valóban megtörtént az egész. Tegnap nagyon jól összebarátkoztam Nickkel, pedig nem töltöttem vele sok időt, de az épp elég volt ahhoz, hogy megkedveljem. biztonságban éreztem magam mellette és a szüleim körül keringő, fájdalmas gondolataimat is elfeledtette velem. Ma találkozom vele. Ez kicsit feldobta a hangulatomat. Boldogan leszaladtam a konyhába, hátha segíthetek valamit a nagyinak. Ő már rég tette a dolgát mikor leértem.
-Jó reggelt. Segíthetek valamit?-kérdeztem mosolyogva
-Á nem. Hagyd csak.Majd én megoldom.-Mondta és közben megkavarta a bugyborékoló ételt, ami a gázon főtt.
-Szívesen segítek. Otthon is gyakran szoktam főzni!-ez igaz volt, mert tényleg sokszor főztem otthon, mert nagyon szerettem.
-Hát rendben ha gondolod. -mondta és küldött felém egy mosolyt
-Pillanat csak felmegyek átöltözni. Sietek!-de az utolsó szót már úgy kiabáltam magam után.Kikaptam a legfelső farmert és pulcsit a szekrényből majd gyorsan magamra rángattam őket. A melegítőket nem szerettem, olyan kényelmetlenül éreztem magam benne.
-Lerobogtam a lépcsőn és belevetettem magam a főzésbe. A nagy részét nagyi már megcsinálta a pörköltnek, nekem csak kavargatni kellett, és a tésztát kifőzni hozzá.
-ó te tényleg nagyon ügyes vagy.
-Köszi- mondtam és egymásra mosolyogtunk
Mikor már a tészta is kifőtt, közösen megterítettünk, szépen szolidan, fehér abrosszal. Pont időben, mert már csengettek is az ajtón.
-kinyitom!-és már az ajtónál is voltam. Széles mosollyal kitártam az ajtót, de az a mosoly rögtön az arcomra fagyott, mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban. Dawe és nagy meglepetésemre Nick állt az ajtóban. A megdöbbenéstől egy mukkot sem szóltam. Össze állt a kép a fejemben, miszerint Nick, Dawe fia.Ezért volt ismerős a Passat. Mary törte meg az iszonyatos csendet.
-Sziasztok! Épp időben. Kerüljetek beljebb!-tessékelte őket a házba.-Foglaljatok helyet.-mutatott kezével az asztalhoz.Becsuktam az ajtót majd én is követtem őket. Nick és Dawe az asztal két túlsó oldalán foglaltak helyet. Én is leültem Nick mellé és kérdőn néztem rá, mire ő csak egy félmosolyt küldött felém. Nem faggattam tovább, hogy is mondhatta volna el, mikor csak tegnap ismert meg. Azt sem tudta eddig, hogy a világon vagyok.
-Remélem szeretitek a pörköltet-szólt nagyi
-hát persze!-mondták kórusban a pasik
- na azért-szólt Mary és középre tette a lábost. A vacsora többi része szótlanul telt. Miután mindenki befejezte az ebédet nagyi és Dawe letelepedtek a kanapéra beszélgetni. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de inkább csak hallgattuk az érdekest beszélgetést a főzési technikájukról. De akkor Nick megszólalt.
-Apu. Lemehetnénk Lilivel a partra sétálni?-kérdezte komolyan. nagymama csak elmosolyodott.
-Persze menjetek csak-bólintott Dawe. Felálltunk a kanapéról és a bejárati ajtó felé vettük az irányt. Mindketten felvettük a cipőnket és a kabátunkat, majd kisétáltunk az ajtón. A hideg levegő megcsapta az arcomat. Jól esett a hideg, így nagyot szippantottam a friss levegőből, aminek még mindig fű illata volt.
-Gyere-szólt Nick és a kocsi felé vezényelt. Beültünk a kocsiba és megszólalt a rádió. Pont a kedvenc számom ment, aminek már kívülről tudtam a szövegét. Anya is nagyon szerette és gyakran együtt hallgattuk. Mióta ő elment, nem nagyon hallgattam zenét, de ez most még is jól esett. Így megmaradt valami ami rá emlékeztethet.
-szereted ezt a számot?- kérdezte Nick
-Igen, nagyon! És neked bejön?
-hát... elmegy, bár nem szeretem az ilyen nyáladzós számokat.-mondta flegmán majd kuncogott egyet.
-ez nem nyálas!-szálltam vele vitába. -Már csak azért sem adok neki igazat!-gondoltam magamba
Az út nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmagyarázni, hogy ez a szám miért is jó és megnyugtató, de szavaim süket fülekre találtak... Amikor leértünk a partra segített kiszállni az autóból és gyalog folytattuk tovább. Viszont a bőre még most is iszonyatosan forró volt. Szinte égette a bőrömet. Olyan volt mintha lázas lenne. A homlokára tettem a kezem, de azonnal le is kaptam, mert olyan volt, mintha tüzes vasat fogtam volna meg.
-Jézusom te lázas vagy!!!-sipákoltam ijedten. Ezen kuncogott egy jót és levette magáról a kezemet, de nem engedte el.
-Nem de hogy vagyok lázas!- még mindig nevetett- Majd egyszer megérted!-mosolygott rám. Hittem neki így többet nem nagyon akartam kérdezősködni, bár azért fúrta az oldalam a kíváncsiság. Tovább folytattuk a sétát, de kezemet még mindig nem engedte el. Nem nagyon zavart, már csak azért sem mert a parton még hidegebb volt mint máshol. Olyan gyönyörű volt a táj! Mintha egy képet csodálnék, csak ez sokkal élethűbb volt. A hullámok hangja, a finom friss levegő illata és a látvány maga szívet melengető volt. Ráadásul, mindet egy olyan fiúval, akit annyira kedveltem. Úgy éreztem, hogy végre teljes az életem. Igaz, hogy már nem lehet itt a családom, de most ez van, el kell fogadnom és meg kell becsülnöm, ami a rendelkezésemre áll és a lehető legtöbbet kell kihoznom belőle.
Még sokáig sétáltunk és beszélgettünk. Még telefon számot is cseréltünk.Minden féle téma szóba jött, kivéve egyet, amiért hálás voltam neki. Sok mindent megtudtam róla. Neki is meghalt az anyukája. Nick még egészen kicsi volt mikor édesanyja szívinfarktusban távozott az élők sorából. Apukája egyedül nevelte tovább, mivel testvére nincs, ketten kellett tovább gondoskodniuk. Nick már 20 éves, így elköltözött az apukájától és egyedül él egy kis La Push- i házban.
A nap már messze járt a tenger felett, mikor elindultunk vissza a kocsival. Az út további részét csendben töltöttük.Mikor beértünk a házunk elé Dawe és nagyi, már kint állt a tornácon, mind a ketten úgy mosolyogtak, mint a tejbe tök...Dawe elköszönt Marytól majd felénk kezdett sétálni.
-hát... szia...-mondtam szomorúan, mert szívesen maradtam volna még vele
-szia. Holnap felhívlak!-mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra. Átadtam a helyet Dawe-nek és odasétáltam nagyikám mellé és együtt integettünk tovább.Mikor már nem láttuk őket bementünk a házba. Segítettem neki elmosogatni és elpakolni a tálakat, majd elköszöntünk egymástól és elvonultunk a szobánkba. Nem nagyon kérdezgetett Nick-ről, gondolom tisztában van vele, ha valamit meg akar tudni azt majd úgy is elmondom neki én.
Levetkőztem, majd vettem egy forró zuhanyt. Jól esett és egy kicsit fel is frissültem tőle. Bekapcsoltam a laptopomat amit tegnap csak leraktam az asztalra. Semmi érdekeset nem találtam az interneten úgyhogy úgy döntöttem inkább lefekszek aludni. Sok mindenen gondolkodtam, de mindig Nick-re tértem vissza. Jó barátok lettünk, remélem még sokáig így is marad. Aztán, mikor már végképp nem bírtam tovább, megadtam magam az álmosságnak és hagytam hogy messzire repítsen.

Remélem, hogy tetszik! Légyszíves írjatok komit, mert így olyan mintha magamnak írnám! Elveszik az önbizalmam!!!:-D Puszi:Lili