13. fejezet - Senki más, csak te!

A gyomrom teljesen összeszorul. Egyik karjával szorosan átölelte derekamat, míg másik a hátamon kalandozott.
Forró ajkai gyengéden tapadtak enyémre. Én csak álltam ott értetlenül, és hagytam, hogy ajkai kényeztessék az enyémet. Nem csókoltam vissza. Csak álltam.
Próbáltam végiggondolni, hogy mit csinál. Ő mást szeret, nem engem!!!!
Hahó Lili barátnője van!!! Mit csinálsz?-figyelmeztettem magam, de valahogy nem akartam kibújni forró öleléséből.
csak akkor tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem.
Szeretem őt. Visszavonhatatlanul beleszerettem valakibe aki mást szeret.De akkor miért teszi ezt vele? Ha őt szereti? Nem! Nem és nem. Én nem szerethetem őt!!!!!!
Kezemet forró, kockás mellhasára szegeztem és próbáltam eltolni magamtól. De ő erősebb volt mint én. Nem hagyta, hogy véget vessek a csókunknak.Még jobban magához húzott és beletúrt a hosszú kiengedett hajamba. Testemet átjárta a forróság és akartam őt. Akartam, hogy még jobban magához húzzon. Akartam szeretni. De legfőképpen azt akartam, hogy ő szeressen, de ez lehetetlen volt.

Összegyűjtöttem minden erőmet és eltoltam magamtól. Nem mertem belenézni gyönyörű szemeibe. Féltem meglátni a valóságot. De nem tehettem mást.

Nick zihálva kapkodott levegő után. Szemei égtek a vágytól, de mégis mosolygott.
Lekaptam róla pillantásomat és meghátráltam. Nem akartam őt látni. Hogy lehetett ilyen hűtlen ahhoz a szegény lányhoz?
Szemét! Szemét! Szemét!-ordítottam magamban. Nem volt se erőm, se bátorságom kimondani. Hátat fordítottam és elkezdtem futni. Nem tudtam, hova, csak azt, hogy el innen.
Alig pár métert tettem meg, mikor Nick megfogta a kezemet és visszarántott magához.
-Mi az? Talán te nem akartad?-nézett mélyen a szememben és elmosolyodott. Nem tudtam, hogy mi lehet ilyen vicces.
Erőt vettem magamon és most a harag felülkerekedett rajtam.
-Mi??? Hogy kérdezhetsz ilyet???-ordítottam a képébe-Hagyj elmenni.
-Nem Lili. Nem tehetem!
-Már miért ne tehetnéd? Nekem te ne akard megmondani, hogy mit csináljak! Hagy elmenni! Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni.-halkultam el a végére
-De Lili.. én.. tényleg...-dadogott
-Nem érdekel! Hagyj egyedül. Este visszamegyek. Csak had gondolkodjam!-suttogtam alig hallhatóan
Nick csak lehajtotta a fejét és egyetértően bólintott.
-Csak kérlek ne tegyél kárt magadban! Kérlek! Ígérd meg!
-Nem szándékozom elhiheted!-mondtam és magam mögött hagytam.
Csak futottam egyenesen az erdőn át, le a partra. Az tökéletes lesz gondolkodni. Nick nem lakott messze a parttól így pár perc alatt le is értem.
kellemes napos idő volt így levettem a cipőmet és a zoknimat és Felhajtottam a nadrágomat térd fölé.
lassan besétáltam a vízbe. Jó érzés volt ahogy a hullámok csikizték a lábamat.
De ez most valahogy nem nyugtatott meg.
Mélyen elmerültem a gondolataimba és már csak fizikailag voltam parton. A gondolataim messze elkalandoztak Nicken és úgy mindenen.
Abban biztos voltam, hogy teljes mértékben beleszerettem. Beleszerettem valakibe akibe nem szabadott volna és aki mást szeret. De akkor miért tette ezt azzal a másik lánnyal, na és velem????Ez jó neki? Hogy így szenvedünk? Vagyis csak én. Az a lány még csak talán nem is sejti.
Vajon most mit kéne tennem? Visszamenni Nickhez és ottmaradni?
Azt biztos, hogy nem. Nem bírnám ki mellette ebben a tudatban.
Nem tudnék úgy ott lenni mellette, hogy ő egy másik lányt szeret...
De én már nem értek semmit. Miért csókolt meg? Szánalomból? De mire fel?? Már tényleg nem értem. Hogy lehet ilyen. Én nem így ismertem meg. Ő nem lehet ilyen! Egyszerűen nem.


A lábam már kezdett egy kicsit fázni, úgyhogy inkább kiléptem a vízből. Felvettem a zoknimat és a cipőmet, majd letelepedtem a homokban.
Nagyon meleg volt, pedig ez nem jellemző errefelé. Egy kicsit jól is esett a sok eső után.
levettem a kabátomat és magam mellé terítettem.
Ismét feltettem a kérdéseket magamban, de most sem tudtam választ adni magamnak. Annyira zavaros az egész.
Hirtelen egy forró kéz érintette meg a vállamat.
Nem néztem hátra, anélkül is tudtam, hogy ki az. Hát persze. Úgy sem bírta volna ki, hogy ne jöjjön utánam...
Nem szóltam semmit, csak sóhajtottam egy nagyot és bámultam a kék tengert. Nick leült mellém néma csöndben és ő is követte a példámat.

-Miért?-tettem fel hirtelen a kérdést úgy, hogy nem néztem rá.
Már nem bírtam tovább magamban tartani. Nem ment.Nick sóhajtott egy nagyot, de nem adott választ.
-Kérdeztem valamit.-mondtam halál komolyan
-Lili. Figyelj. Már el kellett volna mondanom, de vagy nem volt ott a megfelelő alkalom, vagy nem volt bátorságom -itt hagyott egy kis szünetet és mélyen a szemembe nézett- Szeretlek Lili. Nagyon szeretlek!
Nem válaszoltam csak nevettem egy nagyot és megráztam a fejem.
Most csalódtam Nickben.

Ilyet hazudni! Mit képzel magáról? Hogy majd beveszem? Vagy mi? Jobb hazugságot nem tudott kitalálni, vagy csak ez jutott eszébe? Miért teszi ezt velem? Csak még jobban ki akar készíteni? Na és a barátnője?
Már kezdem azt hinni, hogy ő ezt élvezi..
-Hogy mondhatsz ilyet? Miért vagy ilyen azzal a lánnyal? Nick én nem így ismerlek téged! Miért mondasz nekem ilyet amikor tudom, hogy mást szeretsz! Arra a lányra nem gondolsz? Istenem....-mondtam fájdalmasan. Nem akartam elhinni, hogy ilyen! Nem, biztos, hogy nem lehet ilyen!! Biztos!!!!!!!

-Micsoda? Te meg miről beszélsz? Milyen másik lány?-tette a hülyét
-Jajj Nick ne csináld már. Nem kell megjátszanod a hülyét. Tudom, hogy mást szeretsz, mert hallottam! Érted? Tudok róla!!!-ordítottam. Már nem bírtam visszafogni magam. Ki kellett adnom a dühöt, ami eddig felgyülemlett bennem.
-Micsoda? Lili én téged szeretlek, nem mást. Nincs semmiféle másik lány! Én nem hazudnék neked! Még is mikor hallottad?
-Óóó persze, hogy nincs másik lány.-jelentettem ki, majd felálltam és hátat fordítottam Nicknek.

Soha nem szerettem, ha valaki hazudik. Én mindig igazat mondtam neki, egyszer sem hazudtam. Úgy gondolom, ha én vagyok olyan egyenes, hogy igazat mondok neki, az lenne a legkevesebb ha viszonozná ezt.

Már épp mentem volna el, de akkor Nick visszarántott a karomnál fogva.

-Lili várj már. Hinned kell nekem! Én téged szeretlek. Nincs semmilyen másik lány. Érted? Nincs más lány. Csak te vagy nekem és csak téged szeretlek! Senki mást értsd már meg! Csak te, senki más Lili. Te vagy a múltam a jelenem és a jövőm! Te, te és te!Nem lehet más senki. Nekem csak te kellessz!-Mélyen a szemembe nézett és eltűrt egy kósza hajszálat az arcomból.

Mintha megállt volna az idő és csak mi ketten lettünk volna. Senki más, csak ő meg én! A szemében tükröződött a szerelem és elhittem amit mond. Magamnak sem akartam bevallani, de hittem neki. A szavainak ugyan nem, de a szeme mindent elárult. A szerelmet a fájdalmat, mindent amit abban a pillanatban érzett.
Lágyan végigsimította az arcomat és rám mosolygott. Annyira szépek voltak a fogai, az arca a szeme. Mindene tökéletes volt rajta.
-Mond, hogy hiszel nekem. Kérlek!
-Nick én nem tudom, hogy mit higgyek. Szeretnék hinni, neked, de valahogy nem megy. Tisztán hallottam, amit mondtál a telefonba.
-Micsoda? Mikor?
Nem kellett sokat gondolkoznom, hisz az emlékek még tisztán éltek bennem. Minden egyes rémes pillanat, ami azon a napon történt.
-Amikor én a fürdőben voltam. Azon a napon.-hangsúlyoztam ki az azon szót- Te beszéltél valakivel telefonon. Nem tudom, kivel és nagyon azt sem, hogy mit, de azt hallottam, hogy szereted azt a lányt...-mondtam szomorúan és abban a pillanatban le tudtam volna tépni magamról a ruháit. Irritált, hogy az övé.
-jajj te kis butus- nyomott egy puszit az arcomra- Én akkor rólad beszéltem.
Kiült az arcomra a boldogság és a szerelem minden jele. Engem szeretett. Engem és nem mást. Testemet átjárta a forróság és csak Nick volt előttem.
De a kép valahogy összeomlott.
-És a ruhák? Gondolom nem te szoktad őket hordani?-gúnyolódtam
-Ó dehogynem. Sutyiban transzvesztita vagyok...-poénkodott velem. Ezen mind ketten jót nevettünk- A ruhákat Jesse húgától kértem kölcsön. Gondoltam nem akarsz az én ruháimban járni és Maryt már nem akartam zavarni.
Bólintottam nyugodtan.
Ettől egy kicsit jobban éreztem magam.
-Hiszek neked.-suttogtam és megöleltem.
De Nick nem ölelt vissza hanem eltolt magától és szenvedélyesen megcsókolt. Ebben minden benne volt. Szerelem, szenvedély, vágy. Nem haboztam és most már én is viszonoztam. Szerettem őt és most már ő is szeretett engem, nem volt kétségem.

Végre megírtam. Elég sokat dolgoztam rajta és most is beleszőttem Andi ötleteit, amit köszönök neki. Remélem tetszik nektek és kapok sok komit. ( Chat-be is lehet!!!)
Puszi: Lili