14. fejezet - Egy kis csoki

Hosszú percekig csak ott álltunk egymás karjaiban. Jól esett vele lenni, abban a tudatban, hogy szeret engem.
Nick eltolt magától és mosolyogva rám nézett.
-Talán folytatnunk kéne a gyakorlást.-mondta bűnbánóan
-Szerintem meg nem!-vágtam rá
-Miért ne?
-Mert nem! Én béna vagyok hozzá és csak időpocsékolás lenne... Nekem ez nem megy.
-Ne mondj ilyeneket! Ez hülyeség, csak bebeszéled magadnak. Ha nem akarod nem is fog menni. Próbáld meg!
-Nem. Figyelj Nick. Ha eddig nem vetted volna észre, akkor most felvilágosítalak. Én egy genetikai selejt vagyok, egy két lábon járó életveszély. A végén még bajod esne,vagy valami....
Nick ezen nevetett egy jót, pedig nem viccnek szántam. Ez az igazság!
-Mi ilyen vicces ezen? Ez van ezt dobta a gép. Fogadd el és törődj bele...
Annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt. Már kezdtem ideges lenni, hogy ilyen viccesnek tart. Mit kell ezen nevetni?
-Egy próbát azért megér.
-Ami nem megy azt ne erőltessük.
Nick bevetette azt az ellenállhatatlan bociszemet, aminek soha nem tudok ellenállni. De inkább rá sem néztem.
Most nem hatsz meg!!!-gondoltam magamban
-Kapsz egy csokit!-szólt hirtelen
Na erre a mondatra már felnéztem és az arcomon hatalmas mosoly terült szét.
Csoki, csoki, csoki, csoki!!!!-ordítottam magamban, mint egy kisgyerek. Úgy is éreztem magam. De mit tehetnék? Imádom a csokit és ezzel tényleg meg lehet vesztegetni. Főleg most, hogy már egy ideje nem is nagyon ettem... Tényleg bármit megtennék egy csokiért..
-Na megegyeztünk?-villantotta elő azt a csábos mosolyát.
-Hát.....nem is tudom....-vacilláltam.
-Na jó egy tábla csoki és egy puszi. Megegyeztünk?
-Naná!-vágtam rá. Csoki és egy puszi? Ennek ki mondana nemet? Én tuti nem..
-De a puszimat most kérem!
Odaemeltem az arcomat Nick felé aki nyomott rá egy gyors puszit.
Kézen fogott és elindultunk vissza a házhoz.

-Tényleg Nick. Még meg sem kérdeztem, hogy miért forró a bőröd? Vagyis megkérdeztem, de te nem válaszoltál rá....
-Hát ez tudod a képességemmel áll összefüggésben.Elég bonyolult így elmagyarázni... Az én képességem, hogy irányítani tudom más érzékszerveit.
-Mi? Érzékszerveit? Kicsit bővebben légyszíves.
-Mondom, hogy bonyolult.... Szóval a képzeletemmel például el tudom hitetni bárkivel, hogy hideg van, vagy meleg. Vagy elképzelem, hogy fáj neki valamije, vagy éppen ki tudom venni a fájdalmát. Bármit amit elképzelek vele kapcsolatban. És ez rám is kihatással van. Szóval mikor megláttalak akkor az erdőben. Akkor az én érzelmeim változtak meg. Akkor te voltál rám hatással és ez az én külsőmön változott meg, vagyis csak forró lett a bőröm.. Ha rám vannak hatással az érzelmek, akkor az nyomot hagy, vagy valami ilyesmi....
-Igen azt hiszem értem. Ez elég furcsa. De tök jó.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz, csak kéz a kézben sétáltunk vissza a házhoz. Furcsa, hogy eddig meg sem kérdeztem Nick erejét. Valahogy eszembe sem jutott.
De milyen nehéz lehet neki az erejét használni.. Sokkal nehezebb mint nekem erre én meg itt rinyálok és sajnáltatom magam, hogy ez nekem nem megy.... Keményebbnek kellene lennem. Meg kell mutatnom Nicknek, de legfőképpen magamnak, hogy ez nekem menni fog. Nem vallhatok kudarcot. Már nem!!!!!!

Elég hamar visszaértünk a házhoz. Már előre féltem.
Nyugi Lili, sikerülni fog!!! Hát persze, hogy menni fog, miért is ne menne? Ha meg nem akkor is kapok csokit, úgyhogy...-biztattam magamat

-Na akkor vágjunk bele!-szólt Nick
-Na ná... Vágjunk bele...-vágtam egy sokatmondó fintort

-Szóval! Nagyjából egyszerű ez a feladat. Itt ez a tégla és próbáld meg felemelni.
-Pfff-fintorodtam el, és karba tettem a kezem
-Úgy látom nem is kell annyira az a csoki.....
Na már megint zsarol...Nem baj Nick visszakapod ezt még!-gondoltam magamba. Nagyon bosszúálló tudok lenni xd
Leengedtem a kezem és elindultam a tégla felé.

-Tudom nem lesz egyszerű, de nekem sem volt az, hidd el. Bele fogsz jönni. Én majd segítek neked!-próbált nyugtatni, ami most jól esett
-Na jó. Próbáljuk meg!

Elkezdtem nézni a téglát és koncentráltam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy hogyan is csináltam, de nem nagyon emlékeztem...
Én csak néztem a téglát. Elképzeltem ahogy megmozdul.
A filmekben mindig a kezükkel csinálják az ilyeneket, úgyhogy gondoltam én is megpróbálom.
Úgy sem veszíthetek vele semmit. Miért ne?

Felemeltem a kezem és a téglára irányítottam. Elképzeltem ahogy felemelkedik.
De nem ment.
Miért Istenem? Nem lehet annyira béna.-osztottam magam.
Nem adtam fel és újra próbáltam. Már kezdtem ideges lenni és épp ezért még elszántabban csináltam.
-Menni fog Lili. Gyerünk! Ügyes vagy te!!-bátorított Nick ismét
Újra kezdtem. Csak a téglára figyeltem semmi másra. Újra és újra elképzeltem ahogy felemelkedik.
A tégla elkezdett remegni és egy nagyon picit megemelkedett majd visszaesett.
Nagyon megörültem, úgyhogy nem hagytam abba. Most még magasabbra emelkedett. A kezemmel megpróbáltam irányítani és láss csodát sikerült!

-Nick, Nick, Nick nézd!!!-mondtam, de nem néztem rá.
-Látom, látom, de ne engedd le. Folytasd!
megfogadtam a tanácsát és még magasabbra emeltem. Már egészen a fejünk fölé.
-Letehetem már?
-Persze. Nagyon ügyes voltál! Megérdemled azt a csokit!
Erre csak egy elégedett mosolyt vágtam.
-Na gyere-intett a ház felé
Bementünk, majd leültünk a konyhaasztalhoz. Nick elővett a kredencből egy tábla Boci csokit és odanyújtotta nekem.
Én szépen kibontottam és eltördeltem. Kivettem belőle egyet és középre toltam, hogy Nick is elérje.
-De honnan tudtad, hogy szeretem a csokit? Én nem is mondtam neked!-jutott eszembe
-Jesse látta, hogy ezzel foglak rávenni, így hozott egy tábla csokit....
-Ááá szóval Ő volt az ötletgazda?
Vágott egy sexi csibészes mosolyt és bólintott egyet.
-Figyelj, esetleg elmehetnénk a többiekkel valahova. Jönne Jesse húga is Lana. Biztosan jól ellennétek ketten.
-Rendben! Én benne vagyok! De hová mennénk?
-Hát mikor ilyen jó idő van, mint ma akkor lemegyünk a partra, fürdünk meg ilyenek.....
-Húúú az jó. De akkor haza kéne mennem a fürdőruhámért...
-Persze. Hazaviszlek érte, de előbb felhívom öket-mondta, de már el is tűnt.

Jó lesz most egy kis kikapcsolódás. Na meg a srácok is jó fejek... Csak az az úszás téma...Na nem baj, majd valahogy megoldom. Kár, hogy soha nem tanultam meg úszni.....


Na csak sikerült még ma feltennem... Ez most szerintem nem lett annyira jó, de azért remélem olvasható és azért kapok komikat!!!

puszi:Lili