17. fejezet -Igaz barát

Már estefelé járt az idő, mikor megszólalt a telefonom. Azonnal felvettem
-Haló?-szóltam bele a telefonomba
-Szia Lili. Tom vagyok. -dörmögött a telefonba Tom
-Ohh. Szia. Gond van?
-jajj nem dehogy is. Csak hallani akartam a hangodat.
-Ez kedves tőled. -ahogy ezt kimondtam Nick felmordult mögöttem. Csöndben, karba tett kézzel sétált mellém és hallgatta a beszélgetésemet Tommal
-Nem lenne kedved eljönni és megmutatni a várost?-érdeklődött kedvesen
Nick erre csak felmordult és elkezdte ingatni a fejét, jelezve, hogy nem mehetek.
Már miért ne mehetnék?-kérdeztem magamtól- Ő nem mondhatja meg nekem, hogy hova mehetek és hova nem....
De nem ellenkeztem vele.Biztos csak féltékeny. Jobb a békesség..-gondoltam és kedvesen elutasítottam Tomot.

-Figyelj, ez nekem ma nem alkalmas. Más dolgom van. Majd máskor.
-Jó, semmi gond. De ne feledd szavadon foglak.
Nick egyre idegesebb lett úgyhogy inkább elköszöntem.
-Rendben, de nekem most le kell tennem. majd máskor. Szia!
-Szia Lili.
Ahogy letettem a telefonom Nick egyből felmordult.

-Ez meg ki volt?
-Tom. Egy barátom, aki segített hazahozni a cuccomat.
-Csak egy barát mi?-hitetlenkedett
-Ááááá szóval féltékeny vagy!!!!-jelentettem ki, és odaléptem hozzá
-Igen az vagyok! És akkor mi van?
-Semmi. -még közelebb léptem hozzá és gyengéden megcsókoltam. Már épp el akartam húzódni, de ő szorosan magához húzott és vadul csókolni kezdett. Tetszett, hogy ilyen vad, így akaratlanul belemosolyogtam csókunkba.
Nick ügyet sem vetve rá, megfogott a derekamnál fogva és felültetett a mögöttünk lévő asztalra. Keze a hátamon kalandozott, mikor csöngettek.

kelletlenül elszakadtunk egymástól.
-francba...-motyogta Nick az orra alatt. én csak kuncogtam egy jót rajta.
A kis telhetetlen...

Nick ajtót nyitott, és nagy meglepetésemre Tom állt az ajtóban.
Azonnal kirohantam és kérdőre vontam Tomot.

-Hát te mit keresel itt?
-Gondoltam meglátogatom a barátomat.
Nicket szét vetette az ideg a mondat hallatán. Láthatóan nem kedvelte Tomot, de nem tudtam miért. Én bírtam őt, hisz nincs vele semmi gond.
Tom ránézett Nickre, de hirtelen lekapta róla a fejét. Láthatóan kerülte a tekintetét. Ez egy kicsit rémisztő volt, de Nicknek fel sem tűnt.
-Őőőőő.. Nick, Ő itt Tom.-Tom udvariasan kezet nyújtott neki, és ezt Nick kelletlenül, de viszonozta.-Tom, Ő Nick.
-Igen, Nick Harryson vagyok, Lili BARÁTJA!-hangsúlyozta ki a barátja szót.
örültem, hogy Nick, nem szégyell mások előtt, de ez már akkor is nevetséges. Ez olyan gyerekes. De azért bevallom egy kicsit, tetszik, hogy Nick , úgymond "védi a területét"! Ezen elmosolyodtam, hiszen viccesen hangzott így gondolatban is.

-Ennek örülök.-mosolygott Nickre- Nos én nem akartam zavarni, csak gondoltam meglátogatlak. Olyan unalmas egyedül, egy ismeretlen városban és mivel mondtad, hogy más dolgod van, gondoltam segítek vagy valami....-mondta illetődötten.
-Ez kedves tőled, de nem kellett volna ezért idejönnöd.
-Oké. Értem semmi gond. Mond meg, hogy nem kívánatos személy vagyok itt és már el is mentem.
Na ezen ledöbbentem.
-Nem. Ez nem így van. Ha nem akarnálak látni, azt már megmondtam volna.
-Őőőő.. szerintem én most megyek. Ti maradjatok csak nyugodtan.... Lili majd jövök. Sziasztok. -mondta, de már kint is volt.
Na most biztos megharagudott...Ezt jól elcsesztem. De mit mondhattam volna Tomnak. Bocsika, de a barátom féltékeny...Jajj ez annyira bonyolult....


-Gyere beljebb-megfogtam a kezét és behívtam a nappaliba.
Tom leült a kanapéra én pedig mellé.
-Jajj de hülye vagyok, meg sem kínáltalak valamivel. Kérsz inni vagy enni valamit?
-Nem köszi. Nemrég ettem.
Elég akadozva indult a beszélgetés, de hamar feloldódtunk.
Én közbe összedobtam egy csirkepörköltet, Nick kedvencét, estére.
Biztos éhes lesz mikor megjön...
Már kezdett sötétedni odakint, úgyhogy Tom, már menni készült.
-Máris mész?-kérdeztem kicsit szomorúan.
Jól összebarátkoztunk Tommal. Nem is értem, de valahogy jól esett beszélgetni vele. Megbíztam benne, és ő is bennem. Igazi jó barátok lettünk. Tiszteletben tartotta, hogy Nick van nekem és még csak nem is próbálkozott, pedig eleinte tartottam tőle, de tévedtem. Tudja, hogy én szeretem Nicket és ő is szeret engem és ezzel nem is volt gond.

-Igen megyek. Majd holnap találkozunk 2 kor a parton. Várlak! Szia. -Mondta és ki is lépett az ajtón.
Na jól lerázott. És még be is osztotta a napomat. Na szép...-gondoltam magamban
Leültem a TV-elé és vártam, hogy Nick megérkezzen.
Csak vártam, vártam és vártam. Nick még sehol nem volt, pedig 11-óra is volt már. Kezdtem ideges lenni, de nem vártam tovább. Egyszer úgy is haza kell jönnie, úgyhogy nem idegesítem tovább rajta magam. Felmentem és megfürödtem.
de én szerencsétlen persze, hogy nem vittem be magammal ruhát. Egy fehér törülközőbe csavarva léptem ki a fürdőből.
A szobában sötét volt, így nem láttam sok mindent. Vakon odabotorkáltam a fiókomhoz, amibe már kipakoltam a cuccaimat. Lehajoltam, hogy ki vegyem belőle a fehérneműmet, mikor 2 forró kéz a derekamhoz ért. Ijedtségemben sikkantottam egyet és reflexszerűen hátrafordultam.
-Csak én vagyok.-szólt Nick, de mielőtt szóhoz juthattam volna, Ő elhallgattatott.
Forró ajkai vadul csaptak enyémekre. Közelebb húzott magához és szorosan tartott karjaiban.

**********************

Az éjszaka gyönyörű volt. Nem történt semmi, de mégis jó volt. Jó volt, Nick mellett aludni, a közelsége érezni, hogy szeret.

Reggel hamar felkeltem, de Ő még mindig aludt. Végigkémleltem tökékéletes arcvonásait. Annyira gyönyörű volt. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy egy ilyen tökéletes férfi mellett egy ilyen ronda genetikai selejt van, mint én. Teljesen tökéletlen vagyok. Na mind egy. Ezen már nem tudok változtatni, úgyhogy inkább kimentem reggelit készíteni. Összedobtam pár szalámis szendvicset és csináltam forró kakaót, majd elindítottam egy mosást. Legalább vegye hasznomat amíg itt vagyok...
Kimentem a fürdőből, de a mosógép igen hangos volt, így be akartam csukni az ajtót, ha be tudtam volna.... Ez is rám vall....
Alul beragadt és se előre se hátra nem mozdult.
Hirtelen eszembe jutott valami.
-Miért is ne?-suttogtam magamba -használd ki ahogy csak tudod Lili...-biztattam magam.
felemeltem a kezem és koncentráltam. Elképzeltem, ahogy becsukódik az ajtó, a kezemmel pedig el is játszottam, egy hirtelen mozdulattal előre löktem a kezem. Talán egy kicsit nagyon is. Az ajtó akkorát csapódott, hogy 1km-es körzetben hallhatták.
Reméltem, hogy Nick nem ébred fel, de ekkora ajtócsapódásra még a halottak is felébrednének, nemhogy Nick...
1 perc múlva Nick félkómásan, szemét dörzsölgetve tántorgott ki a konyhába. A párna otthagyta nyomát az arcán. Olyan aranyos volt így.
-Mit törtél össze?-Kérdezte rekedtes hangon. Hát persze. Egyből rátapintott a lényegre. Ha már valami csörömpöl, csattan, vagy puffan (stb) akkor az biztos én voltam....
-csak az erőmet próbálgattam. Még nem nagyon megy, de kezdek rájönni, hogy szabályozzam....
-Ennek örülök.-jött oda hozzám és lágy csókot nyomott a számra -váó. Csináltál reggelit?
-Hát persze. -azonnal leült az asztalhoz és elvett egy szendvicset.
-Figyelj Nick. Tom ma lehívott a partra.
-És gondolom el szeretnél menni....-egyből tudta..
-Figyelj. Ismerd meg először Tomot. Olyan aranyos. És olyan jó barátom lett.. Nick nekem még alig volt barátom. Sőt... Nem is nagyon volt... És most Ő itt van és olyan jó érzés, hogy van akire számíthatok és akihez fordulhatok. Egy igaz barát...És neki is jó lenne. Egyedül van érted? Nincs senkije akire számíthat, akihez fordulhat...Teljesen egyedül egy városban Nick....
-Szóval rám nem is számíthatsz?
-Jajj tudod, hogy nem így értem. A 2 nem ugyan az. Mind a 2-töket máshogy szeretlek. Te is tudod. Próbálj megérteni és elfogadni kérlek. A kedvemért...
-Én értelek Téged. Sejtem, hogy mit érzel, de nehezemre esik elfogadni, de megpróbálom. Csak MIATTAD!-hangsúlyozta ki a miattam szót - én nem kedvelem Tomot. Nekem nem szimpatikus, de nem foglak eltiltani tőle, mert ez igazságtalan lenne mid 2-tökkel szemben..

************

Délelőtt még kimentünk Nickkel gyakorolni és elég jól ment. Nem is számítottam rá, hogy ilyen ügyes leszek, és ennyit fogok fejlődni. Egyre jobban megy. Fura így dicsérni magam, de így van!
Ma nem főztem, mert még maradt tegnapról pörkölt. Az tökéletes lesz mára....
2 előtt elköszöntem Nicktől és elindultam a partra. Tom ott fog várni. Legalább is remélem, mert még ma nem hívott... Elég gyorsan leértem a partra. Az én tempómhoz képest....
Tom ott állt nekem háttal és kacsázott a vízen.
-Szia.-köszöntem boldogan
-heló. Hogyhogy leengedett??
-Jajj Tom. Nick nem olyan gonosz...
-Jól van na.Értem én...-győzködött
-Jó, de mit fogunk itt csinálni?
-Hát arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk. Ismerjük meg egymást.
-Jó. Benne vagyok-vágtam rá azonnal, hisz szerettem beszélgetni, főleg faggatni a másikat. Ez nagyon ment nekem.-Kezd te. Mesélj magadról!
-Háááát..-vakarta a fejét-Az a helyzet, hogy én nem tudom ki is vagyok......

Végre kész lett. El sem hiszem..... Nehezen, de összehoztam. Remélem tetszeni fog és persze most is elvárok pár komit!!!!!!
Puszi: Lili