8. fejezet - Élet vagy halál?

Na meghoztam a 8. at. Elég véresre sikeredett, de remélem, hogy tetszeni fog.




Leesett az állam! Csak némán, tátott szájjal álltam a szoba közepén és meredtem Nickre aki az ágy szélén ült. Ő meg hogy kerül ide?
- Szia!!!-mondta, boldogan és hangjában megkönnyebbülést véltem felfedezni.
-Hát szia! Te meg mit keresel itt?- förmedtem rá. Csak így bejön a szobámba? Tök jó. És ha meztelenül sétáltam volna ki?
-Én... csak hívtalak párszor, de nem vetted föl, és gondoltam megnézem mi van veled.-mondta vidáman miközben engem méregetett.
csak most jöttem rá, hogy egy szál törülközőben vagyok.
-Ohh. Értem, de most felöltözök.-szóltam, de már el is indultam az ágyhoz és kivettem a pizsamámat a párnám alól, majd sietve berontottam a fürdőbe.
Magamra kapkodtam a cuccaimat és visszamentem Nickhez, aki még mindig ugyan ott ült.
Vajon mit akarhatott tőlem. Odamentem az íróasztalomhoz, ahol tegnap hagytam a telefonomat. Megnéztem a nem fogadottak listáját és leesett az állam.
-Jézusom!!! Te 10-szer hívtál?-Kérdeztem azonnal
-Igen!-mondta és egy csibészes mosolyt küldött felém
-Hát biztos fontos lehetett amit mondani szerettél volna....-szóltam, de még mindig a megdöbbenés hatása alatt voltam, úgyhogy inkább leültem mellé.
- Áááá nem annyira. Csak gondoltam elmehetnénk moziba, vagy valami.
-Mozi? Benne vagyok. És mit néznénk?-kérdeztem vidáman, mert feldobott ez az ötlet. Mivel barátaim alig voltak, így szüleimmel mentem csak moziba, ami nem volt olyan szórakoztató, úgyhogy én inkább mindig otthon maradtam.
-Biztos adnak valami romantikus filmet vagy valami...
-Romantikus????????? Ááá azt ne. Én nem rajongok értük annyira. Gondolom te sem. Inkább nézzünk valami horrort!!-jelentettem ki.
Nick erre csak nagy szemekkel nézett rám.
-Horrort? Te meg a horror?
Na ezt már nem hagyhattam szótlanul, úgyhogy belevágtam a szavába
-Micsoda? Miért ne szerethetném a horrort?
- Nem az.. csak gondoltam inkább néznél egy romantikus filmet... vagy valami..
- Na ne. Legyen valami jó ijesztgetős horror!
-Hát jó de te mondtad. És mikor menjünk?
-Ma milyen nap is van?-kérdeztem, mert nem voltam nagyon tisztában vele. Valahogy nem nagyon tudtam észben tartani a napokat.... Főleg mostanában.
-Kedd.
-Legyen mondjuk csütörtök. Neked jó?
-Igen tökéletes.

*********

Rengeteget beszélgethettünk még este mivel reggel elég kábultan ébredtem. Jó volt vele beszélgetni. Nagyon bírtam Nicket. Jó fej meg minden. És olyan jó ha ott van mellettem. A közelsége, a forró bőre..... Mikor rá gondolok kiráz a hideg és hihetetlen melegség áraszt el.
Ráadásul csütörtökön moziba megyek vele!!! Jujj már annyira várom. Csak jó lenne valami normális cuccot venni. Már így is rég mentem vásárolni. Na meg biztosan kell a konyhára is valami.
Még ezen gondolkodtam, nagyokat kortyolgattam a kakaómból.
Miután befejeztem a reggelimet segítettem nagyinak rendbe tenni a konyhát.

-Mama. Elmehetnék vásárolni? Biztos kell valami a konyhára meg ilyesmi....
-Hát igen. Most már tényleg jó lenne bevásárolni. De egyedül mennél?
-Igen. Egyedül. De ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
-Én nem azért aggódom drágám. Tudod neked... szóval, te még "új vagy"...
Egyből értettem,hogy mire gondol.
-Igen értem. De ne aggódj. Kordában tudom tartani magam.-Ezen akaratlanul is elnevettem magam. Elég furcsán hangzott.
-nagyon remélem- mondta megadóan és én egyből tudtam, hogy nyert ügyem van-Írok egy listát
Hamar elkészült, mivel csak pár dolog volt rajta.
Nagyi kivett egy 20.000-est a pénztárcájából és felém nyújtotta.
-Vegyél magadnak valami szépet!-szólt kedvesen
-Jujj nagyon köszönöm-mondtam és azonnal a nyakába ugrottam.
Gyorsan zsebre raktam a pénzt és a listás. Az ajtóban felkaptam magamra a cipőmet, majd a szövetkabátomat.Gyorsan elköszöntem nagyitól és indultam is a buszmegállóba.
A buszra nem kellett sokat várni, hamar fel is szálltam rá, megvettem a jegyemet és helyet foglaltam egy fiatal srác mellé.
-Szia. Szabad ez a hely?-kérdeztem udvariasan
-Persze ülj csak le!-mutatott maga mellé
Ahogy így elnéztem egész helyes volt. Szőkés barna haj, zöld szem. Még kabátban is látszott, hogy elég kigyúrt. Bár nem annyira, mint Nick...
-Te hova mész? -érdeklődött
-Csak egy közeli boltba. És te?
-Én a haverokkal találkozom. Gondoltam beülünk valahova.
-Óóó az jó.
-Egyébként Alex vagyok. És te?- nyújtotta felém a kezét
-Én Lili-ráztam vele kezet
Nem beszélgettünk olyan sokat a buszon, mert hamar le kellett szállnom.
-Én itt szállok. Örülök, hogy találkoztunk!-mondtam, de már fel is álltam
-Én is!-vágta rá azonnal, de már ő is állt
Leszálltunk a buszról és csendben sétáltunk egymás mellett, még nem egy sötét utca mellett nem mentünk el.
-Hát örülök, hogy találkoztunk-mondta sejtetősen.
- Én is.-mosolyogtam egyet majd hátat fordítottam neki és elindultam. Nem hallottam, hogy utánam jönne, csak nevetett egyet.
-Mégis hová mész?-ordította utánam, mire én megrezzentem és hátrafordultam
-Tessék? Én?-értetlenkedtem
-Na ná, hogy te szépségem!-mondta és megszorította a kezemet
-Engedj el! Ez már fáj!!
Iszonyatosan erősen fogta a kezemet. A szívem majd ki ugrott a helyéről, úgy vert. Nem tudtam, hogy mit akar velem csinálni, abban reménykedtem, hogy csak ugrat.
-Na ne kéresd magad kicsikém. Tudom, hogy te is akarod!-belenevetett az arcomba és a sikátor felé kezdett húzni.

Nagyon erős volt, úgyhogy nem nagyon tudtam ellenkezni. Másik kezemmel megpróbáltam kihúzni a kezemet szorításából, de akkor egy iszonyatos pofont kevert le. A keze hatalmasat csattant az arcomon. Én a földre estem és azonnal az arcomhoz kaptam.Segítségért kiabáltam, de tudtam, hogy felesleges, mivel egy lélek sem járt az utcán. Ránéztem a tenyeremre és tiszta vér volt. Az arcom pedig csak úgy sajgott. Kétségbe esetten néztem Alexre aki ezen csak nevetett egyet, majd a zsebéhez nyúlt. Kivett belőle két fehér kendőt és így szólt:

-Nem ajánlom, hogy ellenkezz, úgy csak még rosszabb lesz!
Az egyik kendőt a szám elé tette és szorosan megkötötte a tarkómon, majd a másikkal összekötötte a kezemet.
-Biztos ami biztos. Úgy sem hallja senki a sikításod, de én azért biztosra megyek!!!-mondta flegmán
Én teljesen bepánikoltam. Nem tudtam mit kéne tennem, de azt sem tudtam, hogy ő mit fog tenni. Csak abban reménykedtem, hogy valaki talán erre jár.
Sírni nem tudtam, de az úgy sem segítene. Elkezdtem rángatni a kezem, reménykedve hátha kilazul a kötés, de semmire sem mentem. Alex csak jót nevetett ez a próbálkozásomon.
Megfogott a kabátomnál fogva és felrángatott a földről.
-Nem hiszem, hogy segítene. Inkább csak könnyítsd meg a dolgom. Úgy mind a 2-nk nek egyszerűbb lesz.-suttogta a fülembe
Megfogott az egyik vállamnál és tiszta erejéből nekivágott a falnak. A vállam reccsent egy nagyot én pedig térdre borultam. Tudtam, hogy eltörött a kulcscsontom, de valahogy még sem tudtam sírni. Iszonyatosan sajgott a vállam. Csak néztem magam elé és nem tudtam semmit csinálni.
Alex közeledni kezdett felém és megint felrángatott.
-Kelj fel! Nem lehetsz ilyen gyenge!-ordította
Nehezen, de megtudtam állni a lábamon. Nem mertem a szemébe nézni, csak a földet bámultam. Megláttam a földön egy hatalmas féltéglát.
Akkor már tudtam, hogy mit kell tennem. Felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem. A szeme tele volt gyűlölettel, de ez egy cseppet sem érdekelt.

Visszanéztem a téglára és elkezdtem koncentrálni. Mindent kizártam az elmémből és a gondolataim csak a tégla körül forogtak. Nem hittem a szememnek, de sikerült. A tégla megmozdult és felemelkedett. Tudtam, hogy nem hagyhatom abba, folytatnom kell! A téglát most a gondolataim irányították.
Teljes erőmből nekivágtam Alexnek. Pont a fejét érte. Alex ájultan a földre esett és nem mozdult. A fejéből ömlött a vér.
Én csak néztem. Néztem ahogy a piros vér szétárad a földön és egyre nagyobb tócsa lesz belőle. Meg voltam kötözve így nem tudtam mit tenni. Csak bámultam a már hatalmas tócsát ami csak növekedett és növekedett. Fölé hajoltam és piros vérben tükröződött az arcom.
Már tudtam, hogy meghalt. De én csak néztem a vérét és újra, meg újra lezajlottak előlem az események....

7. fejezet - Ez meg mi a fene?

Reggel elég későn ébredtem. Nem is csodálom. Annyit beszélgettünk még este Mary-vel, azt sem tudom, hogy mikor aludtam el.
Még nem volt kedvem felkelni az ágyból, úgyhogy lustálkodtam egy kicsit. Már sokadszorra végiggondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt napokban. Nem volt már olyan rossz rá gondolni, hogy nekem valóban van képességem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de már egyáltalán nem zavart és valahogy természetesnek tűnt. Nem értem, hogy miért, de ez van. Hiszen nem csak nekem van képességem! Ezen nem szabad annyira kiborulnom. Teljesen gyengének tűnnék mindenki előtt és azt nem szeretném. Meg kell mutatnom, hogy erős vagyok és nem szabad gyengének lennem. Mary is olyan jól bírja. Ő sem futamodott meg annak idején. De hát én mi mást tudnék tenni? Nagyi is megmondta, hogy ez nem egy olyan dolog amit el tudok dobni magamtól vagy azt mondani, hogy bocsika de ezt én nem kértem. Ez is én vagyok, egy tulajdonságom, el kell fogadnom és fejlesztenem kell, hogy erős legyek.
Jesse látott meghalni, igaz ez még nem biztos, hogy így lesz, de egyszer úgy is meg fogják tudni és ha én felkészületlen leszek akkor nagyon könnyen végezhetnek velem. De ez nem így lesz!!! Gyakorolni fogok és mikor harcra kerül a sor készen fogok állni rá és bátran ki fogok állni!! Igen így lesz!!!-határoztam el magamba, majd kikeltem az ágyból és elmentem megmosakodni.
Felkaptam egy elfogadható göncöt magamra, majd lementem a konyhába. Nagyi még nem volt lent, pedig már 11 óra volt. Biztosan még alszik. Tegnap ő is elfáradt.
Gondoltam meglepem és ma én főzök. Egy kicsit megkönnyítem a dolgát.
Csináltam egy tepsi rakott tésztát, de annyira belejöttem a munkába, hogy fel is takarítottam. A papucsom talpa elég sáros volt, úgyhogy inkább levettem, nehogy összemászkáljam a felmosott padlót. Már nem volt mit csinálnom, úgyhogy gondoltam megnézem mi van a TV-ben. Elindultam a nappali felé, de akkor egy iszonyatos szúró fájdalmat éreztem a talpamban.
-Áúúú- szisszentem fel hirtelen
Féllábbal elugráltam a fotelhoz, hogy szemügyre vegyem, mi is okozta a fájdalmat. Lehuppantam a fotelba és felhúztam a jobb lábamat a térdemre. Körülbelül egy 1cm-es üvegszilánk állt bele a lábamba. Biztosan annak a pohárnak a darabja amit tegnap eltörtem. Kihúztam a lábamból a szilánkot, majd elbicegtem a mosogatóhoz, hogy lefertőtlenítsem a lábamat. Kitisztítottam az aprócska sebemet, és elbotorkáltam a szekrényhez, amiben a kötszerek is voltak. Kivettem belőle a kis dobozt és vissza szerencsétlenkedtem a fotelhoz.
-Ez nem is én lettem volna!-mondtam hangosan és nevettem egy jót a bénaságomon.
Újra szemügyre vettem a sebet, de a látvány meghökkentő volt. nem azért mert olyan csúnya volt, hanem azért, mert nem volt ott semmi, csak egy kis fehér csík. Megnéztem a másik lábamat is hátha eltévesztettem, de ott sem volt semmi.
-Ez nem lehet!-szisszentem fel
-Mi nem lehet?-Hallottam meg nagyi hangját a hátam mögött
-hát... csak beleléptem egy üvegszilánkba.... és már nincs ott a helye. Pedig nem rég még ott volt.-mondtam halkan
-Micsoda? Nincs ott? -értetlenkedett Mary
-Nem, nincs, csak a helye! Nézd meg.-szóltam és kinyújtottam felé a lábam, hogy jól láthassa a sebhelyemet.
-Mikor szerezted ezt a sebet?- kérdezte
-Kb 5perce.
-és így beforrt? Az nem lehet! Még holnapra sem nagyon forrhatott volna össze!-értetlenkedett mellettem
-Hát ez pedig teljesen begyógyult!! De hogyan? A kezem is, hogy összeforrt tegnap. Én már nem értem. Biztos, hogy csak véletlen?
-Ebben nem vagyok olyan biztos drágám. De szerintem várjunk egy kicsit. Idővel úgy is kiderül!
-Igen biztos.-mondtam nyugodtan. Hittem nagyinak. Ő sokkal tapasztaltabb mint én.
-Na mi legyen az ebéd? Mit szeretnél enni?-mondta, mintha mi sem történt volna. Már a meglepettség jelét sem láttam rajta. Túl tette magát rajta. Én is így teszek, hisz egyszer úgy is meg fogom érteni.
-Ebéd? Én már csináltam rakott tésztát. Ugye nem gond?
-Csináltál ebédet? Jaj nem kellett volna. De azért aranyos vagy!!-mondta vidáman, de hangjában érezni lehetett a megkönnyebbültséget. Ő már nem volt olyan fiatal, és sok mindent megélt már. Neki is fárasztó az ilyen munka, úgyhogy biztos örült, hogy besegítettem neki.
-Kérsz? Szerintem finom lett.
-Hát persze, hogy kérek! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lett. Nekem valahogy soha nem akar sikerülni, ezért ritkán csinálok.
-Na akkor gyere adok neked.-mondtam feldobottan és már fel is pattantam a fotelból és a konyha felé vettem az irányt.
Nagyi is követett, majd helyet foglalt az asztalnál.Kiszedtem neki egy adagot és leültem mellé. Én nem voltam éhes, úgyhogy csak néztem ahogy eszik. Ahogy elnéztem nagyon ízlett neki.
-Hát ez nagyon finom lett! Ezt meg kell tanítanod nekem.
-Rendben. Benne vagyok!!-mondtam feldobottan. Szerettem főzni, úgyhogy örültem neki.
-De ha nem gond én most megnéznék valami filmet a TV-ben.
-Hát persze menj csak.
Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Mindenhol csak akciófilmek mentek. Soha nem szerettem az ilyen lövöldözős filmeket, úgyhogy hamar el is kapcsoltam róluk. Nem nagyon értettem, hogy mit szeretnek az ilyen filmeken az emberek. Az egész csak arról szól, hogy piff-puff meghalsz, meg folyik a vér stb... Én inkább a romantikus filmeket szerettem és a vígjátékokat. Na meg bármilyen furcsa is, de rajongok a horrorfilmekért! Bár annak sincs sok értelme, hogy ijesztgetik az embereket, de én szerettem és az a lényeg.
Miközben kapcsolgattam a tévét megakadt a szemem Leonardo Di Caprio-n. A Titanic ment a tv-ben. Még csak most kezdődött. Imádtam ezt a filmet. Már vagy 100-szor láttam, de soha nem tudnám megunni. Annyira jó ( na meg Leonardo di Caprio is nagyon helyes benne)!
Már a végénél tartott a film, de én már akkor vagy 6-szor elsírtam magam. Igaz megfogadtam, hogy nem fogok sírni, de úgy gondoltam, hogy ezzel nem okozok senkinek sem fájdalmat, úgyhogy most aztán rendesen kisírtam magam.
A filmnek nem sokára vége lett én pedig úgy döntöttem,hogy felmegyek és elnyúlok egy kád forró vízben. Bementem a fürdő szobába és még folyott a víz én levetkőztem. Szép lassan elmerültem a kád vízben és kikapcsoltam az agyam. Mire feleszméltem azon kaptam magam, hogy énekelek, de iszonyatosan hamisan és pocsék kiejtéssel, valami angol szöveget. Nem zavartattam magam, mert gondoltam úgy sem hall senki, így folytattam az éneklést.
Mikor úgy döntöttem, hogy ennél jobb hangom már úgy sem lesz kiszálltam a kádból és megtörölköztem, majd csináltam egy jó kis turbánt a vizes hajamra. A ruháimat bedobáltam a szennyes kosárba és elkezdtem, keresni a pizsamámat. Hamar rájöttem, hogy azt kereshetem, mivel nem vittem be magammal. Leszedtem a turbánomat és magamra tekertem a törülközőt.
Kiléptem a szobából és megdöbbenéstől leesett az állam!

Na itt a 7. fejezet. Szerintem nem lett olyan jó, de kellenek ilyen átkötő fejezetek. remélem tetszik és írtok komikat is.
Puszi: Lili

6. fejezet - Minden olyan bonyolult!

Én csak ültem és próbáltam felfogni a történteket. Nehéz volt megemészteni ezt az egészet. A gondolataim valahol messze kalandoztak. A veszélyben szó,k fényt gyújtott az elmémben és felkaptam a fejem.
-Micsoda? Mégis miért?-Kérdéseim özöne árasztotta el őket. Rögtön találgatni kezdtem magamban, hogy miért lennék veszélyben, de semmi nem jutott eszembe.
-Lili ez nem teljesen így van!-kérdőn pillantottam Nick felé, mert már tényleg elvesztettem a fonalat.
- Jesse látja a jövőt, de a jövő az elhatározásaink alapján még változhat- mondta megnyugtatás képpen, de még mindig nem tudtam, hogy miért is lennék veszélyben.
-De mégis miért lennék veszélyben? Légyszíves válaszoljon már valaki!-mondtam hisztérikusan, mivel a síró görcs szélén álltam.
-nyugodj, meg kicsim. Tudom, hogy mind ez most nagyon hirtelen ért, ráadásul egy nap tudtál meg mindent, de erősnek kell lenned. Ki kell tartanod.-mondta komolyan.-Nyugodj meg!
-Jó már megnyugodtam.De mégis miért vagyok veszélyben?-kérdeztem ismét, de most már nyugodtan.
-Drágám. Jó és rossz mindig is létezett. Ha nem lenne gonosz, nem lenne jó sem. Ez mindig is így volt. A gonosz mindig hatalomra akar törni.-itt hagyott egy kis szünetet. Régen is mindig mesélt nekem. Ez most pont arra emlékeztetett, így nem szakítottam félbe. Türelmesen hagytam, hogy folytassa.- Tudtam, hogy benned is természetfeletti erő fog uralkodni, de senki nem hitt nekem.-itt megint tartott egy kis szünetet és mélyen a szemembe nézett.
-Kicsim. Te sokkal hatalmasabb erőt képviselsz, mint a többiek. Így sokkal nagyobb veszélyben vagy. A gonosz el akarja majd venni az erőtöket és-még mielőtt befejezhette volna a mondatot, Jesse félbeszakította
-Téged maga mellé akarnak majd állítani Lili!-ezt úgy mondta mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Dehogy én úgysem csatlakoznék hozzájuk! Azt biztos, hogy nem.-Jelentettem ki
-Igen tudom-mondta Jesse-Pont ezt láttam a látomásomban. Te nem csatlakozol,így pedig nem vehetik a te hasznodat sem. És hát...
-Megölnek engem-vágtam rá, hisz tudtam mit akar mondani.Jesse csak bólintott egyet.
-De ez még nem biztos, hogy így lesz. A jövő még változhat!-szólalt meg Nick mellőlem.-Mégis honnan tudnák meg, hogy neked már van erőd. Ha pedig még is, mi itt leszünk és megvédünk!!!-monda határozottan. Mély hangjában érezni lehetett a dühöt.
A kezemben már nem éreztem az üvegszilánkok okozta sebet. Már nem is fájt hogyha hozzáértem. Ilyen még soha nem volt. Ilyenkor még a legapróbb sérülésem is szokott fájni. Most miért nem?-tettem fel a kérdést magamnak, majd lenéztem a kezemre.
A döbbenettől még a lélegzetem is elállt. Ahol most piros varasodott sebeknek kéne lenni, most apró fehér csíkok vannak. A sebeim begyógyultak.
-Ez lehetetlen!-mondtam hangosan. Erre a kijelentésemre mindenki kérdőn nézett rám. Biztosan azt hitték, hogy az előbbin akadtam ki.
- Meggyógyult a kezem!-jelentetem ki.
-Micsoda? De hogy? Nem lehet, hogy ilyen hamar begyógyuljon!-Mondta az eddig hallgatak Brad.
Kinyújtottam a kezemet, hogy mindenki jól láthassa. Alaposan megnézték, aztán ráfogtuk a véletlenre.
Ránéztem az órámra, ami a 7-esen állt.
-Azt hiszem én most lefekszem aludni-mondtam 2 ásítás között
-Rendben drágám, menj csak aludd ki magad.-monda nagyim és nyomott 2 puszit az arcomra.
-Sziasztok.-mondtam fáradtan és felmentem a lépcsőn. Hallottam még, hogy ők is elköszönnek, de nekem most az eszem csak a kád körül forgott. De akkor valaki megfogta a kezem és hátra rántott.
Nick volt az. Megint olyan közel voltuk egymáshoz. Forró lehelete perzselte az arcomat. Sötétbarna szemei engem méregettek. Csak most vettem észre, hogy milyen izmos. Egy egyszerű fehér trikó volt rajta, de még így is lehetett látni domborulatait.
-Mi az?-kérdeztem halkan
-Csak el szerettem volna köszönni tőled.-mosolygott csibészesen, de szemét még mindig nem vette le rólam
-Rendben. Akkor jó éjt.
-Jó éjt, szép álmokat!-Suttogta és nyomott 2 puszit az arcomra, majd elengedett. Besétáltam a szobámba és kivettem az ágyamból a pizsamámat. Bementem a fürdőszobába és megnyitottam a csapot. Miközben folyott, gyorsan levetkőztem és feltűztem hosszú barna hajamat. Beléptem a kád forró vízbe és szép lassan elmerültem benne. A fejem lüktetett a fájdalomtól, de ez most nem nagyon érdekelt.Kizártam a fejemből minden gondolatomat és csak lazítottam. Ez most rám is fért a mai nap után. Nehezen de végre felfogtam mi is történt velem és hogy természetfeletti erőm van. Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni velem, de ez azért jó is egyben. Bárki bármit megadna érte, ha tárgyakat tudna mozgatni. Ki kell használnom az erőmet. Miközben agyam megint el kezdett ezen járni, kiszálltam a kádból és megtörölköztem. Felvettem a pizsamámat és kisétáltam a fürdőből. Nem hallottam lentről zajokat, úgyhogy gondoltam elmentek a fiúk. Megkedveltem őket, annak ellenére, hogy alig tudtam beszélni velük. Bár Chris elég furán viselkedett. Nem is szólt hozzám, de ahogy elnéztem a fiukhoz sem. Elég fura volt.
Odamentem az ablakhoz és az eget kezdtem kémlelni. Egy kicsit felfrissültem a fürdéstől, úgyhogy még nem akartam lefeküdni. Miközben az eget bámultam valaki megszólalt mögöttem.
-Szóval még nem alszol te lány?-Kérdezte nagymamám és belépett a szobámba
-Nem még nem. A fiuk elmentek már?
-Igen. Mikor te feljöttél már ők is indultak.
-Értem.- itt hallgattunk egy sort majd Mary megtörte a csendet.
-Félsz az erődtől igaz?-kérdezte kíváncsiskodva
-Bevallom egy kicsit félek.
-Nem kell tőle félned. Használd ki ahogy csak tudod! Segíts a többieknek.
-Mi? Hogyan segíthetnék én a többieknek. Tiszta béna vagyok. Majd pont nekem kéne nekik segíteni?-Mondtam szomorúan
-Nem egyáltalán nem vagy béna. Csak akarnod kell. Ha ilyen hamar feladod nem is fog menni. Meg kell próbálnod!!
-Igen igazad van. Gyakorolni fogom.-Ígértem meg neki.-De mégis miben kéne nekem segíteni?
-A gonosz bárhol lehet drágám. Meg kell tartani az egyensúlyt a világban. Ha bárki megtudná, hogy ilyen erők uralkodnak a világban mi lenne itt?
-Kész káosz!- Vágtam rá és akaratlanul is elmosolyodtam, bár nem mintha ez olyan vicces lenne. Hallgattam egy kicsit, majd újra megszólaltam.-Nagyi. Neked is volt valamilyen erőd?-kérdeztem félénken.
-Igen. Valaha volt... De az már a múlté-válaszolt szomorúan
-De milyen erőd volt?-kíváncsiskodtam
-Volt? Ugyan. Ez nem egy olyan dolog amit csak úgy el lehet dobni magadtól. Még most is meg van ez az erőm, csak nem használom. Öreg vagyok én már az ilyesmihez.
-Micsoda? Van erőd és nem használod? De milyen erő?- olyan voltam mint egy kisgyerek. letámadtam őt a kérdéseimmel.De most olyan jól esett vele beszélgetni. Na meg érdekelt is.
-Tudod az én képességem elég bonyolult. Ez nem olyan képesség mint a tiéd. Nehéz elmagyarázni. Én ki tudom vetíteni valakinek azt amit más lát. Én olyan közvetítő vagyok.
-Á már értem. Ha például Jesse lát valamit azt te nekünk is meg tudod mutatni. Igaz? -Ezen nevetett egy jót
-Igen, így van.
Rengeteget beszélgettünk még. Jó volt vele végre beszélgetni, úgy igazából.

Fontos!

Ha elolvasol egy fejezetet, kérlek írj kommentált! Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne bepötyögni pár sort, legyen jó vagy rossz! Kérlek írjatok!

5. fejezet - Miért én?

Nick még mindig szorosan ölelt magához, szinte már fájt. Mindegyik fiú lehajtott fejjel állt és bambán nézett maga elé. Nem nagyon értetem, hogy mi is történik. Mégis miért kellene rám vigyázni? De Nick megtörte a csendet és elengedett.
-Lili, ők itt Noah, Brad, Jesse, Kevin.-Mutatott a a fiúk felé akik most már mind engem néztek. Mindegyiknek rövid fekete haja és sötét szeme volt.Mintha csak testvérek lettek volna.
-Lili figyelj! Tudnod kell valamit szólt az egyik.Azt hiszem Brad-nek hívják.
-Igen, de talán a mamájának is tudnia kellene, hiszen tőle örökölte és neki is joga van tudni róla.-Mondta a másik. Itt már végképp nem értettem semmit. Mégis mit örököltem én a nagyitól? Annyira kusza volt az egész!
-Micsoda? Mit örököltem és a nagyitól?-kérdeztem kicsit feldúltan
-Mindjárt megtudod, de most menjünk Maryhez.-jelentette ki és rögtön a kocsi felé kezdett húzni. Morcosan beszálltam a kocsi első ülésére, Nick mellém a fiúk pedig hátra. Alig fértek el ott hátul 4-en. Tettek is pár poénos megjegyzést, de én ezzel nem is foglalkoztam, csak játszottam a durcásat. Próbáltam kitalálni, hogy mit is örökölhettem nagyimtól és közben a hihetetlenül érdekes gyerek zárat nézegettem. Emlékszem mikor véletlenül lenyomtam apa kocsijában és nem tudtam kiszállni, mivel nem jöttem rá, hogy csak fel kéne húzni......
Miközben ezen gondolkodtam, ijesztő dolog történt. Az az egy zár amit éppen vizsgáltam, pittyegő hangot adott ki, majd magától lenyomódott. Azonnal felkaptam a fejem és kérdőn néztem Nickre. Nem értettem, hogy nyomódhatott le magától, hisz senki nem nyúlt hozzá. Inkább ráfogtam a véletlenre.
Egy mély öblös hang szólalt meg mögöttem:
-Nick szerintem siessünk, mert még a végén mind itt ragadunk!-Mondta és nevetett egy jót ezen a mondaton, amit én nem nagyon értettem. Mire újra gondolataimba merülhettem volna, Nick már be is parkolt a ház elé. Gyorsan kiszálltunk és benyitottunk a házba. Mary rögtön elénk sietett, majd egy széles mosollyal üdvözölt minket, majd így szólt:
-Jajj fiúk! Minek köszönhetem ezt a látogatást?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
A fiúk csak lehajtották fejüket és a padlót kezdték tanulmányozni. Nagyi arcáról eltűnt a mosoly majd egy nagyot sóhajtott.
-Tudhattam volna. Na gyertek üljetek le.-mutatott a nappali felé.
A fiúk letelepedtek a kanapéra és nem szóltak semmit. Én is így tettem és levágódtam Nick mellé. Nagyi behozott egy nagy pohár coca-colát mindenkinek és ő is leült. Idegesen elkezdtem kortyolgatni a kólámat és vártam, hogy valaki megszólaljon és végre elmagyarázza mi is folyik itt, de senki nem szólt semmit. Idegesítő volta csend. Mindenki csak nézett maga elé, még pislogni is elfelejtettek. Már nagyon ideges voltam, majdnem elkiabáltam magam, hogy mondjon már valaki valamit! Az ideg szétáradt a testemben, a fejemben forrt a vér.
De akkor a kólás pohár a kezemben apró darabjaira tőrt és a kicsi szilánkok apró vágásokat ejtettek a kezemen.Felpattantam és kérdőre vontam őket.
-Ez meg mi a franc volt? Előbb a gyerek zár, most meg ez. Mondjon már valaki valamit, mert semmit nem értek!!!-szinte ordítottam hisztérikusan
Nick odajött hozzám és szorosan a karjaiba zárt. Bőre még most is iszonyatosan forró volt.
-Ne aggódj minden rendben lesz!-súgta a fülembe
Kimentem a konyhába és megmostam vérző kezemet, míg nagyi feltakarította a szilánkokat, aztán visszasétáltam a nappaliba és helyet foglaltam.Nagymama sóhajtott egyet és elkezdte.
-Kicsim. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, mikor kezedbe kerül az irányítás. Előre tudtam, de anyád nem hitt nekem- itt egy kicsit megtorpant, majd folytatta.-Az ami most veled történik, az valami hihetetlen! Természet feletti erő uralkodik a kezedben drágám. Hihetetlen dolog tudom, de el kell hinned. Amiket régen meséltem neked a gonoszról és az a sok fantasztikus történet a természet feletti lényekről és hihetetlen erőkről! Angyalom hát nem érted? Ez mind igaz!-Mondta és megfogta a kezem. Ezt nem akartam elhinni. Csak némán meredtem a kanapén és csak gondolkodtam.
Mind igaz! Sorra villantak be előttem a történetek amiket nagymama mesélt nekem esténként. Mindig beleképzeltem magam és csak álmodoztam róla, hogy egyszer velem is megtörténik. Soha nem hittem, hogy valóra válik! Nem akartam elhinni ezt az egészet, de akármilyen hihetetlennek is hangzik, de hittem benne.
-Akkor, ami a kocsiban történt és a pohárral, az én voltam.-jelentettem ki.
-Igen-Szólalt meg annyi idő után Nick.
-Te tudtál róla?-kérdeztem kíváncsian. Nick egy kicsit habozott, de válaszolt.
-Igen, tudtam.-Monda, de minta itt sem lenne. Az arca fájdalmat tükrözött.
-Lili, nemcsak neked vannak képességeid!-mondta a fiúk egyike - azt hiszem Jesse - de már folytatta is.-Az én képességem, hogy előre látom a jövőt!-mondta büszkén.
-Váó!! Az jó!-mondtam meglepetten, de közben még mindig ezt az egészet próbáltam felfogni. Annyi minden történt velem!
-Nem! Nem jó Lili.Vagyis nem mindig. -szólt Nick
-Miért nem?-kérdeztem meglepetten
-Tudod Lili vannak olyan dolgok, amit nem mindig jó előre látni.-mondta szomorúan, de nem sok idő kellett, hogy rájöjjek mire is érti. Lassan összeállat a kép a fejemben. Jesse meglátott valamit a parton, amit nem kellett volna.
-Jesse látott valamit?-kérdeztem ijedten
-Igen láttam valamit!Szólt a kanapé másik végéről Jesse, majd odajött elém.
-Lili veszélyben vagy! Nagy veszélyben!!!!-mondta Jesse halál komolyan.

4. fejezet - Mondjon már valaki valamit!

Ébredésem után pár perccel, egyből ő járt az eszembe. Nick. Észrevettem, hogy egyre többet gondolok rá, és felzaklat a tudat, hogy nincs mellettem. Olyankor nem érzem magam teljesnek, nélküle fél ember vagyok. Tudom, hogy ezt még korai lenne érezni, de nem tudok ellene mit tenni! Szüleim távozása után, minden összekavarodott bennem. Nem tudtam, ki az akire számíthatok és kire nem. Egyben, azt sem tudtam eldönteni, hogy aki a barátom, az csupán csak barát-e.Szükségem volt egy támaszra. És ezt Nickben megtaláltam. Ezért érzem úgy, hogy mellette van a helyem. De ő nem lehet több, mint egy barát. Nem akarom tönkretenni ezt a barátságot.-Elmélkedtem magamban.
Kikeltem pihe-puha ágyamból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd kimentem és átöltöztem.Kivettem a legelső farmert és egy pulcsit. Levánszorogtam a lépcsőn és egy puszival köszöntöttem nagyimat.
Elkészítettem reggelimet, majd befaltam. Nem volt kedvem nagy falatozást csapni, csak egy szendvics mellett döntöttem. Egész végig csak azon járt az eszem, hogy új barátom mikor hív már fel. Hallani akartam édes hangját. Azonban erre még várnom kellett, ami kicsit feldúltá tett. Délután 2 óra felé járhatott mire megcsörrent a várva-várt hívás. Egyből odasiettem, mert nagyon feldobott a tudat, hogy beszélhetek vele.
-Szia. Ráérsz most? Találkozhatnánk, mert beszélni szeretnék veled egy fontos dologról.-mondta kicsit komolyan.
-Szia. Persze.-vágtam rá egyből.
Kicsit tétlenkedett válaszával, de végre megszólalt.
-Figyelj. akkor egy negyed óra múlva ott vagyok.-jelentette ki.
-Oké. Várni foglak.- de már le is tette
Azonnal felrohantam és felkaptam magamra egy elfogadható göncöt. Tudtam, hogy kezdeni kell valamit a hajammal ezért egyből a tükör elé siettem. Kicsit kicsinosítottam magamat, majd lementem a konyhába megosztani nagymamámmal a mai terveimet. Észrevételeim szerint örült annak, hogy máris van egy barátom, és hogy Nick az. Szerette őt is és az édesapját is. Jól kijöttek egymással. Tehát nem volt ellenvetése.
Már hallottam amint egy kocsi hajtott a feljáróra. Egyből tudtam ki lehet az, így felhúztam cipőmet, meg a kabátom, és már siettem is ki.
Beszálltam a kocsiba, majd nyomtam egy puszit arcára.
-Szia. -köszöntött huncut mosollyal arcán.
-szia-feleltem
Beindította a kocsit, majd elhajtottunk. Eszembe jutott, hogy mondani akart nekem valamit.
-Miről is akartál beszélni?-kíváncsiskodtam
-Előbb bemutatnálak pár haveromnak. Majd utána mikor kettesben leszünk, elmondom.-felelte
-Hmm.Rendben.-vágtam rá, bár idegesített hogy addig kell várnom.
Az út további részében, nem nagyon beszéltünk, csak hallgattuk a csendet.
Mikor leértünk a partra mindketten meglepődtünk, mert nem találtunk ott senkit. A part most csak a miénk volt. Nick kézen fogott és a víz közelébe kezdett vezetni.
Levettük cipőnket, és úgy folytattuk a sétát. Nagyon csiklandozó érzés volt, mikor a kisodródott víz, felcsapódott lábainkon. A hideg víz, és Nick forró érintése, kellemes volt együtt.
-Figyelj.... én..... szóval...azt szerettem volna csak mondani, hogy mióta megismertelek úgy érzem...-azonban mondandója félbeszakadt, mert a srácok kacajára lettünk figyelmesek. Nick elfordult, és a közeledő barátait figyelte. Mint én. Zavarba ejtő volt, hogy csak az alsó testük volt fedett. Izmos mellkasuk fedetlen volt. Mindannyiuknak csillogott barna bőrük a fényben, és kidolgozott mellkasuk, és karjuk csak úgy feszültek. Mind mosolygott kivéve egy srácot. Aki kicsit lemaradt a többitől, és bambán meredt rám. Szemei mélyen enyémbe fúródtak, és egy percre sem váltak meg tőlem. Mindannyian őt figyeltük sejtelmesen, de ez neki nem tűnt fel, továbbra is engem nézett. Olyan zavarba ejtő érzés volt ahogy nagy fekete szemeivel meredt énrám. Hirtelen meghátrált és elkapta rólam tekintetét. Ránéztem Nickre és félelem tükröződött a szemeiben. A fiúk meghátráltak és Nick is feléjük kezdett sétálni. Visszafordult és így szólt:
-Maradj itt, mindjárt jövök.- mondta, de már el is indult, válaszomat meg nem várva. Nem nagyon fogtam fel a helyzetet. Én távolról figyeltem beszélgetésüket és próbáltam kivenni néhány részletet beszélgetésükből. Már tudtam, hogy rólam van szó, hiszen beszélgetésük során többször is felém pillantottak, és hallottam nevemet is elhangzani. Nick hirtelen félő tekintettel bámult rám. Nem értettem ezt a szituációt, de biztos voltam benne, hogy be fognak avatni. Miután beszélgetésük végetért Nick elkezdett felém sietni, majd szorosan karjaiba zárt.
- Vigyázok rád!

3. fejezet - Minden olyan tökéletes!

Reggel 9 körül kidobott az ágy. nem voltam fáradt, pedig igen mozgalmas éjszakám volt... Elgondolkodtam rajta, hogy az egészet csak álmodtam, de az árulkodó lábnyomok a szőnyegen, amik nagyobbak mint az enyémek, és a nedves esőkabát, megerősítették bennem a tényt, hogy valóban megtörtént az egész. Tegnap nagyon jól összebarátkoztam Nickkel, pedig nem töltöttem vele sok időt, de az épp elég volt ahhoz, hogy megkedveljem. biztonságban éreztem magam mellette és a szüleim körül keringő, fájdalmas gondolataimat is elfeledtette velem. Ma találkozom vele. Ez kicsit feldobta a hangulatomat. Boldogan leszaladtam a konyhába, hátha segíthetek valamit a nagyinak. Ő már rég tette a dolgát mikor leértem.
-Jó reggelt. Segíthetek valamit?-kérdeztem mosolyogva
-Á nem. Hagyd csak.Majd én megoldom.-Mondta és közben megkavarta a bugyborékoló ételt, ami a gázon főtt.
-Szívesen segítek. Otthon is gyakran szoktam főzni!-ez igaz volt, mert tényleg sokszor főztem otthon, mert nagyon szerettem.
-Hát rendben ha gondolod. -mondta és küldött felém egy mosolyt
-Pillanat csak felmegyek átöltözni. Sietek!-de az utolsó szót már úgy kiabáltam magam után.Kikaptam a legfelső farmert és pulcsit a szekrényből majd gyorsan magamra rángattam őket. A melegítőket nem szerettem, olyan kényelmetlenül éreztem magam benne.
-Lerobogtam a lépcsőn és belevetettem magam a főzésbe. A nagy részét nagyi már megcsinálta a pörköltnek, nekem csak kavargatni kellett, és a tésztát kifőzni hozzá.
-ó te tényleg nagyon ügyes vagy.
-Köszi- mondtam és egymásra mosolyogtunk
Mikor már a tészta is kifőtt, közösen megterítettünk, szépen szolidan, fehér abrosszal. Pont időben, mert már csengettek is az ajtón.
-kinyitom!-és már az ajtónál is voltam. Széles mosollyal kitártam az ajtót, de az a mosoly rögtön az arcomra fagyott, mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban. Dawe és nagy meglepetésemre Nick állt az ajtóban. A megdöbbenéstől egy mukkot sem szóltam. Össze állt a kép a fejemben, miszerint Nick, Dawe fia.Ezért volt ismerős a Passat. Mary törte meg az iszonyatos csendet.
-Sziasztok! Épp időben. Kerüljetek beljebb!-tessékelte őket a házba.-Foglaljatok helyet.-mutatott kezével az asztalhoz.Becsuktam az ajtót majd én is követtem őket. Nick és Dawe az asztal két túlsó oldalán foglaltak helyet. Én is leültem Nick mellé és kérdőn néztem rá, mire ő csak egy félmosolyt küldött felém. Nem faggattam tovább, hogy is mondhatta volna el, mikor csak tegnap ismert meg. Azt sem tudta eddig, hogy a világon vagyok.
-Remélem szeretitek a pörköltet-szólt nagyi
-hát persze!-mondták kórusban a pasik
- na azért-szólt Mary és középre tette a lábost. A vacsora többi része szótlanul telt. Miután mindenki befejezte az ebédet nagyi és Dawe letelepedtek a kanapéra beszélgetni. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de inkább csak hallgattuk az érdekest beszélgetést a főzési technikájukról. De akkor Nick megszólalt.
-Apu. Lemehetnénk Lilivel a partra sétálni?-kérdezte komolyan. nagymama csak elmosolyodott.
-Persze menjetek csak-bólintott Dawe. Felálltunk a kanapéról és a bejárati ajtó felé vettük az irányt. Mindketten felvettük a cipőnket és a kabátunkat, majd kisétáltunk az ajtón. A hideg levegő megcsapta az arcomat. Jól esett a hideg, így nagyot szippantottam a friss levegőből, aminek még mindig fű illata volt.
-Gyere-szólt Nick és a kocsi felé vezényelt. Beültünk a kocsiba és megszólalt a rádió. Pont a kedvenc számom ment, aminek már kívülről tudtam a szövegét. Anya is nagyon szerette és gyakran együtt hallgattuk. Mióta ő elment, nem nagyon hallgattam zenét, de ez most még is jól esett. Így megmaradt valami ami rá emlékeztethet.
-szereted ezt a számot?- kérdezte Nick
-Igen, nagyon! És neked bejön?
-hát... elmegy, bár nem szeretem az ilyen nyáladzós számokat.-mondta flegmán majd kuncogott egyet.
-ez nem nyálas!-szálltam vele vitába. -Már csak azért sem adok neki igazat!-gondoltam magamba
Az út nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmagyarázni, hogy ez a szám miért is jó és megnyugtató, de szavaim süket fülekre találtak... Amikor leértünk a partra segített kiszállni az autóból és gyalog folytattuk tovább. Viszont a bőre még most is iszonyatosan forró volt. Szinte égette a bőrömet. Olyan volt mintha lázas lenne. A homlokára tettem a kezem, de azonnal le is kaptam, mert olyan volt, mintha tüzes vasat fogtam volna meg.
-Jézusom te lázas vagy!!!-sipákoltam ijedten. Ezen kuncogott egy jót és levette magáról a kezemet, de nem engedte el.
-Nem de hogy vagyok lázas!- még mindig nevetett- Majd egyszer megérted!-mosolygott rám. Hittem neki így többet nem nagyon akartam kérdezősködni, bár azért fúrta az oldalam a kíváncsiság. Tovább folytattuk a sétát, de kezemet még mindig nem engedte el. Nem nagyon zavart, már csak azért sem mert a parton még hidegebb volt mint máshol. Olyan gyönyörű volt a táj! Mintha egy képet csodálnék, csak ez sokkal élethűbb volt. A hullámok hangja, a finom friss levegő illata és a látvány maga szívet melengető volt. Ráadásul, mindet egy olyan fiúval, akit annyira kedveltem. Úgy éreztem, hogy végre teljes az életem. Igaz, hogy már nem lehet itt a családom, de most ez van, el kell fogadnom és meg kell becsülnöm, ami a rendelkezésemre áll és a lehető legtöbbet kell kihoznom belőle.
Még sokáig sétáltunk és beszélgettünk. Még telefon számot is cseréltünk.Minden féle téma szóba jött, kivéve egyet, amiért hálás voltam neki. Sok mindent megtudtam róla. Neki is meghalt az anyukája. Nick még egészen kicsi volt mikor édesanyja szívinfarktusban távozott az élők sorából. Apukája egyedül nevelte tovább, mivel testvére nincs, ketten kellett tovább gondoskodniuk. Nick már 20 éves, így elköltözött az apukájától és egyedül él egy kis La Push- i házban.
A nap már messze járt a tenger felett, mikor elindultunk vissza a kocsival. Az út további részét csendben töltöttük.Mikor beértünk a házunk elé Dawe és nagyi, már kint állt a tornácon, mind a ketten úgy mosolyogtak, mint a tejbe tök...Dawe elköszönt Marytól majd felénk kezdett sétálni.
-hát... szia...-mondtam szomorúan, mert szívesen maradtam volna még vele
-szia. Holnap felhívlak!-mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra. Átadtam a helyet Dawe-nek és odasétáltam nagyikám mellé és együtt integettünk tovább.Mikor már nem láttuk őket bementünk a házba. Segítettem neki elmosogatni és elpakolni a tálakat, majd elköszöntünk egymástól és elvonultunk a szobánkba. Nem nagyon kérdezgetett Nick-ről, gondolom tisztában van vele, ha valamit meg akar tudni azt majd úgy is elmondom neki én.
Levetkőztem, majd vettem egy forró zuhanyt. Jól esett és egy kicsit fel is frissültem tőle. Bekapcsoltam a laptopomat amit tegnap csak leraktam az asztalra. Semmi érdekeset nem találtam az interneten úgyhogy úgy döntöttem inkább lefekszek aludni. Sok mindenen gondolkodtam, de mindig Nick-re tértem vissza. Jó barátok lettünk, remélem még sokáig így is marad. Aztán, mikor már végképp nem bírtam tovább, megadtam magam az álmosságnak és hagytam hogy messzire repítsen.

Remélem, hogy tetszik! Légyszíves írjatok komit, mert így olyan mintha magamnak írnám! Elveszik az önbizalmam!!!:-D Puszi:Lili