14. fejezet - Egy kis csoki

Hosszú percekig csak ott álltunk egymás karjaiban. Jól esett vele lenni, abban a tudatban, hogy szeret engem.
Nick eltolt magától és mosolyogva rám nézett.
-Talán folytatnunk kéne a gyakorlást.-mondta bűnbánóan
-Szerintem meg nem!-vágtam rá
-Miért ne?
-Mert nem! Én béna vagyok hozzá és csak időpocsékolás lenne... Nekem ez nem megy.
-Ne mondj ilyeneket! Ez hülyeség, csak bebeszéled magadnak. Ha nem akarod nem is fog menni. Próbáld meg!
-Nem. Figyelj Nick. Ha eddig nem vetted volna észre, akkor most felvilágosítalak. Én egy genetikai selejt vagyok, egy két lábon járó életveszély. A végén még bajod esne,vagy valami....
Nick ezen nevetett egy jót, pedig nem viccnek szántam. Ez az igazság!
-Mi ilyen vicces ezen? Ez van ezt dobta a gép. Fogadd el és törődj bele...
Annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt. Már kezdtem ideges lenni, hogy ilyen viccesnek tart. Mit kell ezen nevetni?
-Egy próbát azért megér.
-Ami nem megy azt ne erőltessük.
Nick bevetette azt az ellenállhatatlan bociszemet, aminek soha nem tudok ellenállni. De inkább rá sem néztem.
Most nem hatsz meg!!!-gondoltam magamban
-Kapsz egy csokit!-szólt hirtelen
Na erre a mondatra már felnéztem és az arcomon hatalmas mosoly terült szét.
Csoki, csoki, csoki, csoki!!!!-ordítottam magamban, mint egy kisgyerek. Úgy is éreztem magam. De mit tehetnék? Imádom a csokit és ezzel tényleg meg lehet vesztegetni. Főleg most, hogy már egy ideje nem is nagyon ettem... Tényleg bármit megtennék egy csokiért..
-Na megegyeztünk?-villantotta elő azt a csábos mosolyát.
-Hát.....nem is tudom....-vacilláltam.
-Na jó egy tábla csoki és egy puszi. Megegyeztünk?
-Naná!-vágtam rá. Csoki és egy puszi? Ennek ki mondana nemet? Én tuti nem..
-De a puszimat most kérem!
Odaemeltem az arcomat Nick felé aki nyomott rá egy gyors puszit.
Kézen fogott és elindultunk vissza a házhoz.

-Tényleg Nick. Még meg sem kérdeztem, hogy miért forró a bőröd? Vagyis megkérdeztem, de te nem válaszoltál rá....
-Hát ez tudod a képességemmel áll összefüggésben.Elég bonyolult így elmagyarázni... Az én képességem, hogy irányítani tudom más érzékszerveit.
-Mi? Érzékszerveit? Kicsit bővebben légyszíves.
-Mondom, hogy bonyolult.... Szóval a képzeletemmel például el tudom hitetni bárkivel, hogy hideg van, vagy meleg. Vagy elképzelem, hogy fáj neki valamije, vagy éppen ki tudom venni a fájdalmát. Bármit amit elképzelek vele kapcsolatban. És ez rám is kihatással van. Szóval mikor megláttalak akkor az erdőben. Akkor az én érzelmeim változtak meg. Akkor te voltál rám hatással és ez az én külsőmön változott meg, vagyis csak forró lett a bőröm.. Ha rám vannak hatással az érzelmek, akkor az nyomot hagy, vagy valami ilyesmi....
-Igen azt hiszem értem. Ez elég furcsa. De tök jó.

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz, csak kéz a kézben sétáltunk vissza a házhoz. Furcsa, hogy eddig meg sem kérdeztem Nick erejét. Valahogy eszembe sem jutott.
De milyen nehéz lehet neki az erejét használni.. Sokkal nehezebb mint nekem erre én meg itt rinyálok és sajnáltatom magam, hogy ez nekem nem megy.... Keményebbnek kellene lennem. Meg kell mutatnom Nicknek, de legfőképpen magamnak, hogy ez nekem menni fog. Nem vallhatok kudarcot. Már nem!!!!!!

Elég hamar visszaértünk a házhoz. Már előre féltem.
Nyugi Lili, sikerülni fog!!! Hát persze, hogy menni fog, miért is ne menne? Ha meg nem akkor is kapok csokit, úgyhogy...-biztattam magamat

-Na akkor vágjunk bele!-szólt Nick
-Na ná... Vágjunk bele...-vágtam egy sokatmondó fintort

-Szóval! Nagyjából egyszerű ez a feladat. Itt ez a tégla és próbáld meg felemelni.
-Pfff-fintorodtam el, és karba tettem a kezem
-Úgy látom nem is kell annyira az a csoki.....
Na már megint zsarol...Nem baj Nick visszakapod ezt még!-gondoltam magamba. Nagyon bosszúálló tudok lenni xd
Leengedtem a kezem és elindultam a tégla felé.

-Tudom nem lesz egyszerű, de nekem sem volt az, hidd el. Bele fogsz jönni. Én majd segítek neked!-próbált nyugtatni, ami most jól esett
-Na jó. Próbáljuk meg!

Elkezdtem nézni a téglát és koncentráltam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy hogyan is csináltam, de nem nagyon emlékeztem...
Én csak néztem a téglát. Elképzeltem ahogy megmozdul.
A filmekben mindig a kezükkel csinálják az ilyeneket, úgyhogy gondoltam én is megpróbálom.
Úgy sem veszíthetek vele semmit. Miért ne?

Felemeltem a kezem és a téglára irányítottam. Elképzeltem ahogy felemelkedik.
De nem ment.
Miért Istenem? Nem lehet annyira béna.-osztottam magam.
Nem adtam fel és újra próbáltam. Már kezdtem ideges lenni és épp ezért még elszántabban csináltam.
-Menni fog Lili. Gyerünk! Ügyes vagy te!!-bátorított Nick ismét
Újra kezdtem. Csak a téglára figyeltem semmi másra. Újra és újra elképzeltem ahogy felemelkedik.
A tégla elkezdett remegni és egy nagyon picit megemelkedett majd visszaesett.
Nagyon megörültem, úgyhogy nem hagytam abba. Most még magasabbra emelkedett. A kezemmel megpróbáltam irányítani és láss csodát sikerült!

-Nick, Nick, Nick nézd!!!-mondtam, de nem néztem rá.
-Látom, látom, de ne engedd le. Folytasd!
megfogadtam a tanácsát és még magasabbra emeltem. Már egészen a fejünk fölé.
-Letehetem már?
-Persze. Nagyon ügyes voltál! Megérdemled azt a csokit!
Erre csak egy elégedett mosolyt vágtam.
-Na gyere-intett a ház felé
Bementünk, majd leültünk a konyhaasztalhoz. Nick elővett a kredencből egy tábla Boci csokit és odanyújtotta nekem.
Én szépen kibontottam és eltördeltem. Kivettem belőle egyet és középre toltam, hogy Nick is elérje.
-De honnan tudtad, hogy szeretem a csokit? Én nem is mondtam neked!-jutott eszembe
-Jesse látta, hogy ezzel foglak rávenni, így hozott egy tábla csokit....
-Ááá szóval Ő volt az ötletgazda?
Vágott egy sexi csibészes mosolyt és bólintott egyet.
-Figyelj, esetleg elmehetnénk a többiekkel valahova. Jönne Jesse húga is Lana. Biztosan jól ellennétek ketten.
-Rendben! Én benne vagyok! De hová mennénk?
-Hát mikor ilyen jó idő van, mint ma akkor lemegyünk a partra, fürdünk meg ilyenek.....
-Húúú az jó. De akkor haza kéne mennem a fürdőruhámért...
-Persze. Hazaviszlek érte, de előbb felhívom öket-mondta, de már el is tűnt.

Jó lesz most egy kis kikapcsolódás. Na meg a srácok is jó fejek... Csak az az úszás téma...Na nem baj, majd valahogy megoldom. Kár, hogy soha nem tanultam meg úszni.....


Na csak sikerült még ma feltennem... Ez most szerintem nem lett annyira jó, de azért remélem olvasható és azért kapok komikat!!!

puszi:Lili

13. fejezet - Senki más, csak te!

A gyomrom teljesen összeszorul. Egyik karjával szorosan átölelte derekamat, míg másik a hátamon kalandozott.
Forró ajkai gyengéden tapadtak enyémre. Én csak álltam ott értetlenül, és hagytam, hogy ajkai kényeztessék az enyémet. Nem csókoltam vissza. Csak álltam.
Próbáltam végiggondolni, hogy mit csinál. Ő mást szeret, nem engem!!!!
Hahó Lili barátnője van!!! Mit csinálsz?-figyelmeztettem magam, de valahogy nem akartam kibújni forró öleléséből.
csak akkor tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem.
Szeretem őt. Visszavonhatatlanul beleszerettem valakibe aki mást szeret.De akkor miért teszi ezt vele? Ha őt szereti? Nem! Nem és nem. Én nem szerethetem őt!!!!!!
Kezemet forró, kockás mellhasára szegeztem és próbáltam eltolni magamtól. De ő erősebb volt mint én. Nem hagyta, hogy véget vessek a csókunknak.Még jobban magához húzott és beletúrt a hosszú kiengedett hajamba. Testemet átjárta a forróság és akartam őt. Akartam, hogy még jobban magához húzzon. Akartam szeretni. De legfőképpen azt akartam, hogy ő szeressen, de ez lehetetlen volt.

Összegyűjtöttem minden erőmet és eltoltam magamtól. Nem mertem belenézni gyönyörű szemeibe. Féltem meglátni a valóságot. De nem tehettem mást.

Nick zihálva kapkodott levegő után. Szemei égtek a vágytól, de mégis mosolygott.
Lekaptam róla pillantásomat és meghátráltam. Nem akartam őt látni. Hogy lehetett ilyen hűtlen ahhoz a szegény lányhoz?
Szemét! Szemét! Szemét!-ordítottam magamban. Nem volt se erőm, se bátorságom kimondani. Hátat fordítottam és elkezdtem futni. Nem tudtam, hova, csak azt, hogy el innen.
Alig pár métert tettem meg, mikor Nick megfogta a kezemet és visszarántott magához.
-Mi az? Talán te nem akartad?-nézett mélyen a szememben és elmosolyodott. Nem tudtam, hogy mi lehet ilyen vicces.
Erőt vettem magamon és most a harag felülkerekedett rajtam.
-Mi??? Hogy kérdezhetsz ilyet???-ordítottam a képébe-Hagyj elmenni.
-Nem Lili. Nem tehetem!
-Már miért ne tehetnéd? Nekem te ne akard megmondani, hogy mit csináljak! Hagy elmenni! Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni.-halkultam el a végére
-De Lili.. én.. tényleg...-dadogott
-Nem érdekel! Hagyj egyedül. Este visszamegyek. Csak had gondolkodjam!-suttogtam alig hallhatóan
Nick csak lehajtotta a fejét és egyetértően bólintott.
-Csak kérlek ne tegyél kárt magadban! Kérlek! Ígérd meg!
-Nem szándékozom elhiheted!-mondtam és magam mögött hagytam.
Csak futottam egyenesen az erdőn át, le a partra. Az tökéletes lesz gondolkodni. Nick nem lakott messze a parttól így pár perc alatt le is értem.
kellemes napos idő volt így levettem a cipőmet és a zoknimat és Felhajtottam a nadrágomat térd fölé.
lassan besétáltam a vízbe. Jó érzés volt ahogy a hullámok csikizték a lábamat.
De ez most valahogy nem nyugtatott meg.
Mélyen elmerültem a gondolataimba és már csak fizikailag voltam parton. A gondolataim messze elkalandoztak Nicken és úgy mindenen.
Abban biztos voltam, hogy teljes mértékben beleszerettem. Beleszerettem valakibe akibe nem szabadott volna és aki mást szeret. De akkor miért tette ezt azzal a másik lánnyal, na és velem????Ez jó neki? Hogy így szenvedünk? Vagyis csak én. Az a lány még csak talán nem is sejti.
Vajon most mit kéne tennem? Visszamenni Nickhez és ottmaradni?
Azt biztos, hogy nem. Nem bírnám ki mellette ebben a tudatban.
Nem tudnék úgy ott lenni mellette, hogy ő egy másik lányt szeret...
De én már nem értek semmit. Miért csókolt meg? Szánalomból? De mire fel?? Már tényleg nem értem. Hogy lehet ilyen. Én nem így ismertem meg. Ő nem lehet ilyen! Egyszerűen nem.


A lábam már kezdett egy kicsit fázni, úgyhogy inkább kiléptem a vízből. Felvettem a zoknimat és a cipőmet, majd letelepedtem a homokban.
Nagyon meleg volt, pedig ez nem jellemző errefelé. Egy kicsit jól is esett a sok eső után.
levettem a kabátomat és magam mellé terítettem.
Ismét feltettem a kérdéseket magamban, de most sem tudtam választ adni magamnak. Annyira zavaros az egész.
Hirtelen egy forró kéz érintette meg a vállamat.
Nem néztem hátra, anélkül is tudtam, hogy ki az. Hát persze. Úgy sem bírta volna ki, hogy ne jöjjön utánam...
Nem szóltam semmit, csak sóhajtottam egy nagyot és bámultam a kék tengert. Nick leült mellém néma csöndben és ő is követte a példámat.

-Miért?-tettem fel hirtelen a kérdést úgy, hogy nem néztem rá.
Már nem bírtam tovább magamban tartani. Nem ment.Nick sóhajtott egy nagyot, de nem adott választ.
-Kérdeztem valamit.-mondtam halál komolyan
-Lili. Figyelj. Már el kellett volna mondanom, de vagy nem volt ott a megfelelő alkalom, vagy nem volt bátorságom -itt hagyott egy kis szünetet és mélyen a szemembe nézett- Szeretlek Lili. Nagyon szeretlek!
Nem válaszoltam csak nevettem egy nagyot és megráztam a fejem.
Most csalódtam Nickben.

Ilyet hazudni! Mit képzel magáról? Hogy majd beveszem? Vagy mi? Jobb hazugságot nem tudott kitalálni, vagy csak ez jutott eszébe? Miért teszi ezt velem? Csak még jobban ki akar készíteni? Na és a barátnője?
Már kezdem azt hinni, hogy ő ezt élvezi..
-Hogy mondhatsz ilyet? Miért vagy ilyen azzal a lánnyal? Nick én nem így ismerlek téged! Miért mondasz nekem ilyet amikor tudom, hogy mást szeretsz! Arra a lányra nem gondolsz? Istenem....-mondtam fájdalmasan. Nem akartam elhinni, hogy ilyen! Nem, biztos, hogy nem lehet ilyen!! Biztos!!!!!!!

-Micsoda? Te meg miről beszélsz? Milyen másik lány?-tette a hülyét
-Jajj Nick ne csináld már. Nem kell megjátszanod a hülyét. Tudom, hogy mást szeretsz, mert hallottam! Érted? Tudok róla!!!-ordítottam. Már nem bírtam visszafogni magam. Ki kellett adnom a dühöt, ami eddig felgyülemlett bennem.
-Micsoda? Lili én téged szeretlek, nem mást. Nincs semmiféle másik lány! Én nem hazudnék neked! Még is mikor hallottad?
-Óóó persze, hogy nincs másik lány.-jelentettem ki, majd felálltam és hátat fordítottam Nicknek.

Soha nem szerettem, ha valaki hazudik. Én mindig igazat mondtam neki, egyszer sem hazudtam. Úgy gondolom, ha én vagyok olyan egyenes, hogy igazat mondok neki, az lenne a legkevesebb ha viszonozná ezt.

Már épp mentem volna el, de akkor Nick visszarántott a karomnál fogva.

-Lili várj már. Hinned kell nekem! Én téged szeretlek. Nincs semmilyen másik lány. Érted? Nincs más lány. Csak te vagy nekem és csak téged szeretlek! Senki mást értsd már meg! Csak te, senki más Lili. Te vagy a múltam a jelenem és a jövőm! Te, te és te!Nem lehet más senki. Nekem csak te kellessz!-Mélyen a szemembe nézett és eltűrt egy kósza hajszálat az arcomból.

Mintha megállt volna az idő és csak mi ketten lettünk volna. Senki más, csak ő meg én! A szemében tükröződött a szerelem és elhittem amit mond. Magamnak sem akartam bevallani, de hittem neki. A szavainak ugyan nem, de a szeme mindent elárult. A szerelmet a fájdalmat, mindent amit abban a pillanatban érzett.
Lágyan végigsimította az arcomat és rám mosolygott. Annyira szépek voltak a fogai, az arca a szeme. Mindene tökéletes volt rajta.
-Mond, hogy hiszel nekem. Kérlek!
-Nick én nem tudom, hogy mit higgyek. Szeretnék hinni, neked, de valahogy nem megy. Tisztán hallottam, amit mondtál a telefonba.
-Micsoda? Mikor?
Nem kellett sokat gondolkoznom, hisz az emlékek még tisztán éltek bennem. Minden egyes rémes pillanat, ami azon a napon történt.
-Amikor én a fürdőben voltam. Azon a napon.-hangsúlyoztam ki az azon szót- Te beszéltél valakivel telefonon. Nem tudom, kivel és nagyon azt sem, hogy mit, de azt hallottam, hogy szereted azt a lányt...-mondtam szomorúan és abban a pillanatban le tudtam volna tépni magamról a ruháit. Irritált, hogy az övé.
-jajj te kis butus- nyomott egy puszit az arcomra- Én akkor rólad beszéltem.
Kiült az arcomra a boldogság és a szerelem minden jele. Engem szeretett. Engem és nem mást. Testemet átjárta a forróság és csak Nick volt előttem.
De a kép valahogy összeomlott.
-És a ruhák? Gondolom nem te szoktad őket hordani?-gúnyolódtam
-Ó dehogynem. Sutyiban transzvesztita vagyok...-poénkodott velem. Ezen mind ketten jót nevettünk- A ruhákat Jesse húgától kértem kölcsön. Gondoltam nem akarsz az én ruháimban járni és Maryt már nem akartam zavarni.
Bólintottam nyugodtan.
Ettől egy kicsit jobban éreztem magam.
-Hiszek neked.-suttogtam és megöleltem.
De Nick nem ölelt vissza hanem eltolt magától és szenvedélyesen megcsókolt. Ebben minden benne volt. Szerelem, szenvedély, vágy. Nem haboztam és most már én is viszonoztam. Szerettem őt és most már ő is szeretett engem, nem volt kétségem.

Végre megírtam. Elég sokat dolgoztam rajta és most is beleszőttem Andi ötleteit, amit köszönök neki. Remélem tetszik nektek és kapok sok komit. ( Chat-be is lehet!!!)
Puszi: Lili

12. fejezet -Nem szerethetem

Nick befejezte a reggeliét és behívott a nappaliba. Leültünk a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Valami hülye mese ment rajta, de ezzel most nem nagyon foglalkoztam. Nick felállt és a kis éjjeli szekrényhez ment. Elvett onnan egy fehér trikót és éppen bele akart bújni, mire megszólaltam:
-Neeee!-mondtam hangosan, mire gyorsan a szám elé tettem a kezemet.
Azt hiszem ezt hangosan mondtam ki. Nem néztem Nickre, de anélkül is tudtam, hogy engem néz. Nagyon piros lehettem, de hát nem akartam, hogy felvegye azt a pólót... Így sokkal jobb volt.
-Mi az?-kérdezte Nick,miközben csak belebújt abba a trikóba....
-Jah semmi.. Csak a TV. Mese megy rajta.. Elkapcsolod?-tereltem el a szót.
Elég jól tudtam hazudni, úgyhogy azt hiszem bevette.
-Persze-felelte és elkapcsolta valami ismeretlen filmre.
-Na szóval. Hajlandó lennél végre beavatni ebbe a gonosz dologba?
-Hát azt hiszem megtehetem-felelte mosolyogva-Az elején kezdem.

-Minden nagyon régen kezdődött. Mikor Mary még kicsi volt, és te meg én meg sem születtünk. A gonosz, vagyis a wentorok már akkor is léteztek és az erőnkre fájt a foguk. Álltalában megpróbálták maguk mellé állítani az embereket, de ha nem ment, elvették az erejüket és végeztek velük. A wentorok uralkodni akarnak az emberek felett.-mondta teljes komolysággal.
Már nem bírtam megállni, meg kellett, hogy kérdezzem ami eddig piszkálta a csőrömet
-Nick? De hogyan csinálják? Szóval.. Hogyan veszik el az erőnket?-kérdeztem félénken
-Az egy elég különleges dolog. Tudod a szemünkön keresztül.Mikor belenéznek a szemedbe. Ezért nem szabad a szemükbe nézni. De ezt ma majd gyakoroljuk.
-Gyakorolunk?-kérdeztem feldobottan. tényleg szerettem volna fejleszteni magam, ha harcra kerül a sor megálljam a helyem.
-igen. Azt fogjuk tenni. Muszáj lesz, hisz nem sokár....-itt félbehagyta a mondatot és lehajtotta a fejét. Tudtam, hogy mire gondol, nem kellett, hogy befejezze. Már nincs sok időn.
A wentorok meg fogják tudni, hogy milyen erőm van és akkor eljönnek. De nekem addigra készen kell állnom.
-És mikor fogjuk kezdeni?-mosolyogtam rá.
-Hát ha szeretnéd akár most elkezdhetjük.-nézett az órára. Én is így tettem és megdöbbenve vettem észre, hogy már 10 óra. Jól elment az idő.
-Adok valami ruhát.- Mondta és kiment a szobából.
Pár perc múlva már itt is volt a kezében egy adag ruhával. Női ruha volt. Nem nagyon értettem, de nem kérdeztem rá. Gondoltam a barátnője ruhája.
Szerencsés lehet az a lány... Sóhajtottam egy nagyot.
Nick magamra hagyott és felöltöztem. Egy csőfarmer volt és egy nagy dekoltázsú fekete hősszúujjú. Nem éreztem benne jól magam. Kényelmes volt, de tudtam, hogy nem az enyém, hanem azé a lányé akit Nick szeret. Mintha féltékeny lettem volna rá.
De neeeeem! Ezt nem szabad! Lili most verd ki a fejedből-parancsoltam magamra. Nem szerethetem Nicket! Ő mást szeret és ha nem is lenne neki az a lány, akkor sem jönne velem össze....Inkább bementem a fürdőbe, megmosakodtam és megmostam a fogam a tegnap kapott fogkefével és fogkrémmel. Kifésültem a madárfészket a fejemen.
Kimentem Nickhez .Ott ült a konyhaasztalnál, nekem háttal.
Megint éreztem azt a furcsa érzést a hasamban. Mikor Nick közelében voltam, mindig ezt éreztem. Sejtettem, hogy mi ez, de inkább hanyagoltam és ráfogtam a véletlenre.
-Köszi a ruhát-mondtam és odamentem mellé-Na mehetünk?
Nick nem szólt semmit csak engem bámult. Kicsit furcsa volt, hogy ennyire néz, de aztán gyorsan lekapta rólam a tekintetét.
-Igen, mehetünk.
Felvettük a kabátunkat és kimentünk a ház elé. Nagyon szép napos idő volt. Mióta idejöttem, nem nagyon láttam a fényes napot. Jól esett ez a meleg. Mélyet szippantottam a finom friss levegőből. Szerettem az esőt, de a szép tiszta és meleg időt is.
-Itt fogunk gyakorolni?-kérdeztem
-Igen itt. Itt meg van minden ami kell.
-Rendben akkor felőlem kezdhetjük.-Elég izgatott voltam, de féltem is. Mikor legutóbb használtam az erőmet szörnyű dolog történt. Nem akartam ezt a hibát még egyszer elkövetni, de most épp azért voltam itt. Hogy megtanuljam hogyan is kell csinálni. Nem nagyon értettem, hogy Nick ebben hogyan tudna nekem segíteni, de reménykedtem benne.
-Okés. Akkor most először kezdjük ezzel a fadarabbal- mutatott a földre.-Figyelj Lili. Én nem nagyon tudom, hogy hogyan kell csinálni, de megpróbálom a lehető legtöbbet nyújtani.-nem válaszoltam csak bólintottam. Féltem. Nagyon féltem, de ezt megpróbáltam nem kimutatni.
-Figyelj. Nagyon kell koncentrálnod. próbáld meg felidézni, hogy mit tettél akkor, amikor.... szóval próbáld felidézni.-most is tudtam, hogy mire gondol.
Úgy tettem ahogy mondta. Megpróbáltam mindent felidézni magamba. DE nem ment. Arra már nem emlékeztem. Talán a sokk miatt, vagy nem tudom.... De nem ment.
-Nick nem emlékszem. Fogalmam sincs hogy csináltam...-szomorodtam el
-Mi? De próbáld meg. Valamire csak emlékszel.
Megpróbáltam. De nem ment....
-Nem Nick. Nem megy!-mondtam kicsit hangosabban
-Dehogynem. Csak akarnod kell!-emelte fel ő is a hangját.
Erre kicsit megtántorodtam, de nem voltam az az ijedős fajta.
-Nick. Én sem emlékezhetek mindenre. Ez most nem megy! Egyszerűen nem emlékszem és kész! Tudod, hogy megijedtem? Milyen rossz volt ott látni Alexet ott vérben fetrengve??-már majdnem kiabáltam, de megtartottam a hangnemet.
Nem sírtam, vagy hisztiztem, már nem zaklatott fel annyira. De ezt Nick nem tudta.
-Lili sajnálom. Nem akartam. Hülye vagyok. Tényleg nem akartalak így felzaklatni...
-Jó semmi gond. Hagyjuk ezt a témát.Én sajnálom, hogy így kiakadtam
-Dehogy is. ha nem hozom fel akkor nem akadsz ki. Az én hibám
-Nem ez nem igaz. Mostanában elég lobbanékony vagyok... -okoltam magam, nem akartam, hogy Nick magát hibáztassa
Nick erre csak elmosolyodott és kuncogott egyet
-Mi az? Mi ilyen vicces?
-Semmi... Csak tudod elég makacs vagy!-mondta nevetve
na ez már aztán sok. Én makacs? Lehet, hogy az vagyok, de ez az én dolgom...
-Igen az vagyok. De te meg önfejű és akkor mi van..-mondtam flegmán. Már csak azért is az enyém az utolsó szó.
-Én önfejű? Te kezdtél el itt hisztizni!-jelentette ki
-Micsoda?Te tiszta hülye vagy!-mondtam és közelebb léptem felé és mélyen a szemébe néztem. Állta a pillantásom és erre ő is közelebb jött.
-Áááá szóval önfejű vagyok és most már hülye is?-Lépett közelebb ismét. Már csak egy lépés választott el minket.
Nem haboztam egyből odaléptem hozzá.
-Igen az vagy!-oktattam ki, de még mindig a szemébe néztem.
Istenem azok a szemek. Valahogy nem tudtam rá haragudni.Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy forró lehelete súrolta az arcomat. Teljesen megbabonázott.
-Igen az vagyok. Mert eddig ezt nem tettem meg...-suttogta. A pillantása a számra esett.
Én is ajkait kezdtem bámulni, melyek vészesen közeledtek felém. A gyomrom teljesen összeszorult.

Na itt a 12. fejezet. Sajnálom, hogy nem raktam fel hamarabb, de egyszerűen nem volt ihletem. Sajnálom, de remélem, hogy mindenkinek tetszik.
KÖSZÖNÖM ANDINAK, HOGY SEGÍTETT A FEJEZET MEGÍRÁSÁBAN. Komolyan nem is tudom mire mennék nélküled. Nagyon kösz és 1000 puszi♥♥♥

11. fejezet -Ismeretlen érzés

Kérdőn néztem Nickre, de ő sem értett semmit....
Gyorsan leszedtem a kötést a sebről, hogy megnézzem mi is történt.
A piros, vérző seb helyén már csak egy hosszú, fehér, domború csík volt. Teljesen leblokkoltam. Mi történt?-Kérdeztem magamtól, mert most valahogy nem tudtam megszólalni.
A köztünk lévő csend, már szinte idegesítő volt, de nem szólaltam meg. Most nem ment. Nick a sem szólt semmit, csak csíkot nézte a kezén.
Már vagy 5 perce álltunk néma csendben egymással szemben, mikor már nem bírtam tovább.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem alig hallhatóan.
-Nem. Legalábbis nem hiszem.-felelte, de a végét már alig hallottam.
A csend újra eluralkodott mindenen, de ezt most nem bántam. Elgondolkodtam a velem megtörtént hasonló eseményeken. Amikor megvágtam magam az üvegszilánkkal, 2szer is, na meg az Alextől kapott sebeimnek is csak úgy nyoma veszett.
-Lili... azt hiszem te voltál.... Nem tudhatom biztosra, de múltkor az az üvegszilánk... nem akarlak megijeszteni. Csak hát... most sem látok rajtad sebet, pedig meg mertem volna esküdni, hogy .. hát érted - tudtam, hogy mire gondol.

-Igen. Értem-jelentettem ki hangosan - Szóval ez is amolyan, erő. Igaz?-bár én is tisztában voltam vele és a választ is tudtam, mégis féltem beismerni magamnak. Ez az egész annyira ijesztő. Ráadásul annyi minden történt velem 1 nap alatt. Ez azért sok.

De nem borulhatok ki. Most már nem. Épp eleget rinyáltam és sajnáltattam magam mindenen. Nem lehetek ilyen gyenge. Igaz, hogy sok minden történt velem mostanában, ráadásul elég negatív dolgok, de akkor is túl kell lépnem rajta. Nem állhatok meg és sajnáltathatom magam emiatt. Talpra kell állnom és keménynek kell lennem a leglehetetlenebb helyzetekben is. Még rengeteg ilyen dolog fog érni és nem omolhatok össze akkor is.
Most fel kell állnom a földről és talpon maradnom, úgy hogy még csak megbotlanom sem szabad!!!-ezt most megfogadtam magamnak.

-Lili szerintem feküdj le aludni. Tényleg pihend ki magadat, rád fér, hidd el!
Én erre csak megadóan bólintottam és az ágy felé vettem az irányt, ami olyan hívogató volt számomra.
-Várj még egy picit.-szólt utánam Nick és megfogta a kezemet.
Nyomott 2 puszit az arcomra, amit én is viszonoztam. Mikor az arcunk összeért, a gyomrom görcsbe rándult. Jó volt vele lenni.
-Jó éjt.-suttogta a fülembe, amit alig hallottam.
Elengedte a kezem és újra elindultam. Nem tudom miért, de abban reménykedtem, hogy újra visszaránt és forró karjaiba zár. Jó volt a közelében lenni, megnyugtató volt és biztonságban tudhattam magam mellette.

Ebben a tudatban feküdtem le és nem foglalkoztam a lelkiismeretemmel. Már túl tettem rajta magam. Csak Nicken járt az eszem, mindaddig míg szempilláim nehezedni nem kezdtek és az álom messze repített. Messze, egy olyan világba, ahol nincs rossz, sem jó. Nincs semmi, csak sötétség....

**************

Reggel hallottam a falióra ketyegését. Csak a megnyugtató hangra koncentráltam. Nem tudtam tovább aludni, csak feküdtem csukott szemmel és nem gondoltam semmire, csak a ketyegésre. Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk. Csak ez ismétlődött. Persze ez más esetben teljesen felidegesített volna, de most még is jól esett.

Bevetettem az ágyat és kimentem a konyhába. Meglepetésemre Nick még nem volt ott, biztosan aludt, hisz még csak 6 óra volt.
Gondoltam készítek valami reggeli félét neki. Elkezdtem a hűtőben turkálni, de nem találtam semmi ehető dolgot, csak tojást. Úgy emlékszem, hogy Nick egyszer mondta, hogy szereti, de ha megroppanok sem jut szembe, hogy mikor....
-Ha meg még sem szereted, akkor is ezt fogod enni, mert ez van!...-Gondoltam magamban.
Kisütöttem neki pár tojást és az asztalra tettem. - pár tojás... ez reális, 6 tojást csináltam, csak neki, mivel én nem voltam éhes.
Kíváncsi voltam, hagy Dawe hol van, de gondoltam külön lakik Nicktől. Ezen nem gondolkodtam sokat, inkább megkerestem a felmosót és felmostam a konyhába, meg kiszellőztettem. A tojás miatt elég büdi lett a konyhába.
Ez a szag a régi macskám pukijára emlékeztetett -még szüleim halála előtt szökött meg tőlünk és azóta sem láttam- Néha olyan büdöseket eresztett mellettem, hogy kifordultam a szobából... Istenem, de büdös volt....

Mély elmélkedésemből Nick hangja rángatott vissza a jelenbe.
-Jó reggelt.-dörmögte mögöttem.
Nagyon mély volt a hangja, kicsit még vicces is. Mint egy medvének.
Mikor ránéztem leesett az állam. Egy teljes percig tátott szájjal bámultam.
Csak egy kék kockás rövidnadrág volt rajta, a felső testét pedig nem takarta el semmi. Így gyönyörű, domború kockás hasát tisztán lehetett látni. Annyira magával ragadó volt és férfias. Tiszta izom!
-Mi az? Baj van?-kérdezte Nick riadtan. Egy ideig még a hangomat sem találtam annyira bámultam.
-őőő... nem!!-vágtam rá és szerintem nagyon elpirulhattam, mivel Nick csak nevetett egy jót rajtam és leült az asztalhoz.
-Hűűűűű csináltál reggelit? Imádom a tojást!-nyalta meg a szája szélét.
Most hogy így megnéztem nagyon is helyes volt. Gyönyörű napbarnított arca szépen kiemelte fehér fogait. A barna szemeiről ne is beszéljünk. Már majdnem lefolytam a székről mikor ismét megtörte a csendet.
-Te aztán korán kelhettél.-mondta miközben egy tojást boncolgatott.
-Hát igen...
-Figyelj Lili. nem szeretném kerülgetni a forró kását, inkább nyíltan elmondom. Már a parton is elszerettem volna mondani, csak nem volt rá alkalmam.

Én csak megdöbbenten néztem és vártam, hogy mit akar mondani. Vett egy nagy levegőt és mélyen a szemembe nézett.
-Hát szóval... izé... nagyon szép a szemed.-na most leesett az állam.
Szép a szemem? Komolyan ezt akarta mondani? Már teljesen megijedtem, hogy megint valami rémisztőt akar közölni, erre.... Jó persze ennek is örülök, de miért mond nekem ilyet, ha egyszer mást szeret?
Nem gondolkodtam rajta tovább inkább csak mosolyogtam rá egyet és néztem ahogy befalja a tojásokat.

-Egyébként tegnap beszéltem Maryvel és megegyeztünk, hogy itt maradsz egy darabig nálam.
-Mi? De miért? elmondtad neki?-Nagyon megijedtem, hogy esetleg Mary megtudott valamit, hisz nem tudtam, hogy mit reagál rá..
-Nem, dehogy.Nem mondtam neki semmi ilyet, csak azt, hogy mivel te még "új vagy" gyakorolnod kéne ezt a képességet, vagyis képességeidet és itt nagyobb biztonságban is vagy!
-Értem. Szóval gyakorolni fogunk?-kérdeztem boldogan, mivel jó lenne végre kitanulni....
-Hát tudod nem csak azért-itt tartott egy kis szünetet, majd folytatta-tudod, most, hogy kiderült, hogy van egy másik képességed, ami nagyon hasznos, így a "gonosz" biztosan meg akarja majd szerezni..... szóval érted...
-Igen hogyne érteném-feleltem halkan. Egy kicsit megrémítette amit mondott.
-Nick. Mesélnél nekem egy kicsit bővebben erről a gonoszról?

10. fejezet - Önző dög!

A víz zúgott a fülem mellett. Iszonyatos hangzavar volt a víz alatt. De engem ez nem érdekelt. Csak egy dolog járt az eszemben. Meghalni. Ezzel mindenkinek megkönnyebbítem majd az életét!
Már lent voltam egy ideje a víz alatt, mikor a tüdőm iszonyatosan szorított. Azt hittem, hogy mindjárt szétrobban. Már rendesen gondolkozni sem tudtam odalent.
Megkapaszkodtam a fürdőkád 2 oldalába és szorítottam ahogy csak tudtam, várva a halált. De akkor már nem bírtam tovább. Iszonyatosan fájt a tüdőm, a fejem, fel kellett jönnöm.
A kezemmel segítettem felhúzni magam a kád aljáról, majd zihálva kapkodtam levegő után.
-Nem, nem, nem!-mondtam hangosan magamnak.
Nem lehetek ilyen gyáva és önző. Elvettem az életét valakinek akinek joga lett volna hozzá, de magamnak már nem tudtam, holott nekem már nem lenne jogom az élethez. Gyáva vagyok és önző. Nem vagyok jó semmire....
A kádban már kezdett hűlni a víz ezért kiszálltam és leakasztottam a fogasról egy fehér törülközőt. Szépen lassan megtörülköztem, majd a lila foltjaimat és a sebeimet kezdtem keresgélni.
De hiába. Nem találtam sehol. De mind1 nem is érdekel.
Kintről zajokat szűrődtek be. Ahogy kivettem belőle Nick beszélgetett valakivel.
Nem nagyon lehetett érteni, hogy mit mond, de az utolsó szót tisztán hallottam.

-De én szeretem!!! - Mikor ezt kimondta hatalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha valaki tiszta erejéből, megütött volna. Annyira fájt. De ez most már nem érdekel. Neki joga van a boldogsághoz, nekem pedig örülnöm kéne, hogy legalább ő boldog......
Mélyen elmerültem gondolataimban, mikor valaki elkezdett dörömbölni a fürdőszoba ajtaján.
-Lili ne tedd!!!!! Kérlek ne!!!!!-üvöltött Nick az ajtó mögül-Nem éri meg Lili. Nyisd ki az ajtót! Hallod?

Teljesen ledermedtem, hiszen sejtettem, hogy mire gondol, csak azt nem tudtam, hogy honnan tudta meg. haboztam egy kicsit, de végül megadtam magam és lassan kinyitottam az ajtót.
Nick ott állt előttem és mélyen a szemembe nézett. Én inkább gyorsan lekaptam róla a szemem és a földet kezdtem bámulni. Nem tudtam ezek után a szemébe nézni...

-Miért? Hallod? Miért?-kérdezte halkan. Míg a válaszra várt kezét az államra helyezte, így kényszerített, hogy szemébe nézzek. Nem válaszoltam neki, inkább ismét lehajtottam a fejem és nagyot sóhajtottam.

-Nem tettem meg... Gyáva voltam..-mondtam halkan, de az utolsó mondatál már belenéztem a szemébe és úgy fojtattam-Gyáva vagyok Nick! Gyáva önző dög!!!!-ordítottam a képébe
Nem válaszolt, csak szorosan magához húzott. Forró bőre csak úgy perzselte az enyémet. Jó volt, hogy a karjaiban tudhattam magam. Kicsit megnyugtatott, bár én soha nem voltam az a típus akit vigasztalni kelljen.

-Lili ne mondj ilyet. Ez nem igaz! Te is tudod, hogy bárki más ezt tette volna a helyedben. De erre ez nem megoldás, hogy öngyilkos legyél....-suttogta a fülembe
Most úgy éreztem magam, mint egy kislány akit éppen szid az anyukája.

-Nem érdemlem meg, hogy ilyen kedves legyél hozzám-mondtam és magamhoz szorítottam, majd eltaszítottam magamtól. Nem érdemeltem meg a kedvességét, főleg ezek után....-Én megöltem egy embert! Ahhoz nem voltam gyáva, de ehhez, hogy magammal végezzek már az voltam!

-Én értelek Lili! De ez nem megoldás. Gondolj csak bele, hogy Mary mit érzett volna ha te meghalsz. Szinte senkije nem maradt volna! Na és én? Szerinted mit éreztem volna, ha te csak így vízbefojtod magad?
Erre már nem válaszoltam, mivel igaza volt. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek...

-Honnan tudtad meg?-kérdeztem elhalkulva
-Jesse meglátta... Hívott telefonon..-mondta. Hát persze Jesse. Erre nem számítottam
-Ugye megígéred, hogy többet nem teszel ilyet? Nagyon megijesztettél...-suttogta lehajtott fejjel.
-Megígérem... Nem teszek ilyet...-tettem neki fogadalmat.
-Jól van. De most menj lefeküdni. Elég fárasztó volt ez a nap.......-parancsolt rám. Most már tényleg kislánynak éreztem magam.
Megadóan az ágy felé sétáltam ami már megvolt nekem vetve. Bebújtam az ágyba és becsuktam a szemem. Tudtam, hogy úgysem fogok tudni elaludni, de azért megpróbáltam. A lelkiismeret nem hagyott nyugodni. A tarkóm csak úgy lüktetett, de nem érdekelt. Ennyi fájdalom igazán kijár nekem is.
Mindenfélén gondolkodtam, de egy bizonyos témát kerültem... De valahogy mindig bevillant egy-egy emlékkép.
Nick fürkésző pillantását végig magamon éreztem. Ott ült a fotelba és engem nézett.

*********************

A szemem egyre nehezebb lett és már majdnem megadtam magam az alvásnak, de akkor kintről egy hangos káromkodást hallottam. Kipattantak a szemeim és Nicket kezdtem keresni aki utoljára a fotelban ült. De már hűlt helye.
Vajon mit csinálhatott? Azonnal kiugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.
Nick ott állt a mosogatónál és egy véres papírzsebkendő volt a csuklójára tekerve. Azonnal odafutottam hozzá.
-Jézusom Nick!! Mit csináltál???
-Hát.. megvágtam magam, pedig nem akartam öngyilkos lenni elhiheted...-mondta flegmán, mire én csak lehajtottam a fejem. Ezt egy kicsit övön alulinak éreztem, na meg újra eszembe jutott...
-Jajj ne haragudj! Nem úgy értettem!!!-mondta sajnálkozón
-Semmi gond! Felejtsük el!-javasoltam és a kezét kezdtem fürkészni- Jesszusom! Te aztán jól megvágtad magad!
Egy elég mély seb helyezkedett el a csuklóján, ami rettenetes vérzett. Mintha nem is akart volna elállni.
Nick tekert rá még egy zsebkendőt, azzal próbálta elállítani a vérzést, bár nem sokra ment vele. Ahogy rátette a zsepit az már kezdett is átázni és a vér egyre nagyobb helyen terjedt szét a zsepin.
Mikor már az is átázott odament a szekrényhez és kivett belőle egy elsősegély dobozt.
-Talán ezzel kellett volna kezdeni.... Nem?-kérdeztem flegmán
-Az lehet...-vágott egy fancsali fintort
Levette a sebről az átázott zsepiket és kinyitotta a dobozt. Kivett belőle egy tekercs fáslit és elkezdte bekötözni a sebet. Nagyon bénán ment neki félkézzel, így inkább én vettem át az irányítást.
-Majd én.-ajánlkoztam fel és kikaptam a kezéből a kötszert.

Elkezdtem rátekerni a sebre, de gy kicsit kilazult, így rátettem a kezem, hogy megszorítsam. Eléggé fel volt dagadva a másik kezéhez képest...
De akkor éreztem, hogy a duzzadtság elkezd visszahúzódni a kezem alatt. Nagyon megijedtem, úgyhogy gyorsan lekaptam róla a kezem. Csak egyszer tekertem át rajta a fáslit, így ennek már rég át kellett volna áznia. De nem.

Kérdőn néztem Nickre, de ő sem értett semmit....

na itt a 10. remélem tetszik, mert elég sokáig dolgoztam rajta. Próbáltam, kicsit depisre írni, hát remélem sikerült......

9. fejezet - Mindennek vége!

Már vagy 5 perce ott álltam magamba zárkózva, a gondolataim pedig máshol jártak. A felismerés villámként csapott belém, miszerint meghalt és erről csak én tehettem. Én öltem meg őt. Én. Én.Én!!!!! Nem tudtam mit tenni, vagy esetleg szólni valakinek, hisz nem járt erre senki. Elkezdtem lapozgatni a telefonom névlistáját, de nem találtam benne senkit aki ebben a helyzetben a segítségemre lehetett volna.
De akkor megláttam Nick nevét. Hát persze. Ő talán tud segíteni. Ő az egyetlen esélyem....
Megnyomtam a zöld gombot a telefonomon és vártam, hogy felvegye. Nem kellet sokáig várnom, hamar felvette.
-Szia Lili. Hát te?- kérdezte vidáman, de erre nem tudtam mit felelni. Annyira felkavartak az események, hogy nem találtam a hangomat sem.
-Lili ott vagy?-kérdezte kicsit idegesen. De én még mindig nem tudtam érthető választ kinyögni.
Mikor végre megtaláltam a hangomat, csak ennyit tudtam kinyögni:
-Megöltem...-mondtam suttogva, úgy, hogy a végét már alig lehetett hallani.
-Tessék? Lili te vagy az? Ki halt meg?-kérdezte, de hangjában már teljesen érezhető volt a feszültség.
Már nem tudtam könnyeimet visszafogni, így zokogva ordítottam bele a telefonba:
- Meghalt!!! Megöltem!!! Én. Én öltem meg Nick!!!!!-ordítottam
-Tessék? De ki? Azonnal odamegyek. Hol vagy most?-árasztott el kérdéseivel
-Nem tudom....Egy sikátorban...
-Milyen sikátorban? Itt a városban?
-Igen.-Adtam ki halkan a rövid választ
-Tudom hol van! Azonnal odamegyek. Várj meg ott!!!-de mire kimondta már sípolt is egyet a telefon, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek.
Eltettem a telefont, vissza a zsebembe és újra bámulni kezdtem Alexet.

Leültem a fal mellé és felhúztam a lábaimat, majd szorosan átöleltem a kezeimmel a térdemet.A vállam már nem fájt annyira, mint pár perce.
De bennem még mindig ott kavarogtak az érzelmek. Megöltem, valakit akinek joga volt az élethez. Akinek nem kellett volna meghalnia. Ma biztos, hogy nem és nem én általam. Miért nem én haltam meg? Nekem kéne most ott feküdnöm helyette. Nekem és nem neki...
Arcomat térdeimre hajtottam és tovább okoltam magam Alex halála miatt, ami az én lelkemen szárad. De akkor lépteket hallottam az utcában. Egyre gyorsabbak lettek, de nem emeltem fel a fejem, hiszen anélkül is tudtam, hogy kitől származnak.

-Jézusom Lili!!!!.-jött oda mellém Nick és szorosan átölelt a földön.

Felálltam a földről és ismét Alexre néztem akit saját vére vett körbe.
Már nem tudtam őt olyan sokáig nézni, mivel a látvány elég borzalmas volt. Nick szorosan állt mellettem és fogta a kezemet. Nem szólt egy szót sem, amiért hálás vagyok neki.
Elengedtem forró kezét és mélyen bele néztem gyönyörű mély barna szemeibe, melyben a boldogság helyett fájdalmat és szomorúságot fedeztem fel.

-Megöltem!-jelentettem ki majd újra ölelő karjaiba vetettem magam.
Olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy csak tudtam és fekete bőrdzsekijébe temettem könnyes arcomat. Csak zokogtam és zokogtam.

-Meghalt!!!-ütöttem bele a vállába tiszta erőből-Én tehetek róla!Az egész az én hibám!!!-ütöttem meg ismét. -Ha én nem vagyok akkor ez az egész nem történik meg! Mindenről csak én tehetek!!!!-üvöltöttem hisztérikusan és közben levegőért kapkodtam
-Cssss!! Ne aggódj. Minden rendben lesz!-suttogta a fülembe és közben a hátamat simogatta

************************

Egy fél óra múlva már a Passatban ültem és bámultam ki az ablakon.
Nick felhívta a haverjait és elmesélte neki a történteket -legalábbis amennyit tudott, mivel én nem meséltem neki róla-! Ők pedig segítenek eltakarítani a......

Nick lekanyarodott a szokásos hazafelé vezető útról és rátért egy kis ösvényre, mely számomra még teljesen ismeretlen volt.
Vetettem felé egy kérdő pillantást, hisz nem nagyon tudtam, hogy hova megyünk, mivel a házunk teljesen más irányban van.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne Maryhez hazamenned a történtek után, így gondoltam a legjobb az lesz ha nálam lennél egy ideig...-itt tartott egy kis szünetet majd folytatta-Ő még nem tud róla.... és szerintem az lenne a legjobb, ha nem is tudna...-ezzel valahogy egyet tudtam érteni

-Igen-mondtam elhalkulva és újra az utat kezdtem kémlelni.
Nem sokat láttam, mivel már kezdett sötétedni.
Hamar odaértünk egy ismerős házhoz. Idehozott Nick mikor találkoztunk az erdőben.
Udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és bevezetett a házba. Nem volt egy nagy szám. Kicsi volt, de még is otthonos. Minden ugyan úgy állt ahogyan a képzeletem megőrizte. A kicsi fa bútorok, a pasi szag...

-Gyere megmutatom hol fogysz aludni.-mondta és felvezetett a lépcsőn

Kinyitotta előttem az ajtót és nagyon kellemes látvány fogadott.
A szoba hasonlít az enyémre. Egy kis éjjeliszekrény az aprócska ágy mellett. az ággyal szemben egy nagy ablak, melyből a kilátás pont az erdőre néz.Az ablak alatt pedig egy kis kétajtós fa szekrény.

-Hát itt fogsz aludni. Remélem tetszik...-mondta és lehajtotta a fejét.
erre nem tudtam mit mondani. Fogtam magam és a nyakába ugrottam.

-Mindent köszönök neked. Ha te nem lennél nekem akkor nem is tudom mit tehettem volna.-öleltem át szorosan

-Aranyos vagy....-nézett mélyen a szemembe. Még alig néztem meg közelről. annyira szép arca van. Mintha csak egy magazinból lépett volna ki. Olyan csodálatos volt. -Őőő... hát fürdőszoba csak egy van. A következő ajtó balra ha esetleg leszeretnél zuhanyozni..

-Oh igen az jó lenne.-mondtam, mivel tényleg rám férne.

-Rendben. Akkor adok pár ruhát.-szólt halkan és a kis fa szekrényhez sétált.
Kivett belőle egy szürke pólót és egy fekete rövidnadrágot.-Ez jó lesz?

-Ó persze. Ez tökéletes. Köszönöm!-mondtam és kivettem a kezéből, majd nyomtam 2 puszit az arcára.-Nick örülök, hogy voltál nekem!!-szóltam és még egyszer jól megnéztem. Utoljára.
Tényleg nagyon hálás voltam neki, hisz nem is tudom mi lett volna velem nélküle. Kár, hogy ennek már vége. Jó lett volna még vele egy kis időt tölteni. De nekem ez már nem menne. Már nem!!
Benyitottam a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Levetkőztem és a szennyeseimet bedobtam a szennyes kosárba és elkezdtem a kádba vizet engedni. Mikor a víz már elég kellemes volt elzártam a csapot és beleereszkedtem. Valahogy most nem tudtam ellazulni.... De az események nem mentek ki a fejemből. Újra és újra lezajlottak előttem az események.

Minden az én hibám volt. Mindenkinek csak megnehezítem az életét. De ennek most véget vetek!!!!!!!-gondoltam magamba.
Kifújtam az összes levegőmet és lebuktam a víz alá.

Új dizi

Hali!
Meguntam a rózsaszínt, úgyhogy gondoltam kékre váltok. Remélem jobban tetszik, mint az előző.
Puszika: Lili