21.fejezet-Döntések

Tudtam, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy nekiálljak veszekedni. Elvégre, ő volt az aki most a segítségemre lehetett. De nem voltam biztos se magamban, se benne. Mi van ha csak hazudik? Ha ez egy újabb csapda?

-Hogy bízhatnék meg benned ezután?-kérdeztem

Láttam, hogy rosszul estek neki a szavaim.De nekem is minden épp olyan bántó volt. Úgy éreztem, végre leltem egy barátot, akiben támaszra lelhetek, erre minden villámcsapásként sújt le rám.

-Nem kérek tőled semmit, csak azt az egyet, hogy legalább próbáld meg. Fontos vagy nekem, és nem akarlak elveszíteni. Bízz meg bennem, és akkor segíthetek.-felelte

-Rendben van.Mit kell tennem?-kérdeztem, de nem kaphattam rá választ, mert belépett az ajtón, az a férfi, akivel nemrég beszéltem.

-Lili kedvesem. Úgyhiszem ezidő alatt dönthettél.-nézett rám mosolygósan, majd Tomra pillantott, és legyintett egyet, hogy Tom hagyja el ahelyiséget.

-Na, kedvesem? Mi a válaszod?-nézett rám érdelődő pillantással.

Elöntött a pánik. Két lehetőségem volt. Vagy csatlakozok, és ezáltal nyerek időt, így képes leszek megszökni Lanával együtt. Vagy, elutasítom az ajánlatot, ezáltal végeznek velem..

Az ideg, a tétlenség, a bizonytalanság mardosott.

-Én, azt hiszem, csatlakoznék. De kérlek mond el, mit kellene csinálnom is pontosan.-hebegtem.

Bűntudatom lett, hogy nem ezt kellett volna tennem. De ha meg nemet mondok, akkor is az ellenkezőjét akartam volna.

-Remek döntés csillagom. Tudtam, hogy okos lány vagy te. Igazából, semmi különöset. Egész egyszerű lesz a feladatod. Az oylan képességekkel rendelkezőket, akikben van tehetség, és fantázia azokat szépen elhozod hozzám. Ennyi...Ugye nem is olyan bonyolult?!-magyarázta még mindíg fülig érő mosollyal, amit én nem tudtam ép indokokkal magyarázni.

Miért mosolyog? Talán olyan jó kedve van?

Megkellett játszanom magam. Ha már elhitetek valamit, akkor azt tegyem is jól.

-De igen uram, ez télleg nem túl megerőltető. Azthiszem, könnyen elbírok vele.-mosolyogtam én is állszenten.

-Pompás.-dörzsölte össze tenyerét, majd elindult kifelé.

Amint már nem lehetett hallani lépteinek moralyát, Tom sietett be.

Kicsit megörültem, és kifújtam a tüdőmben felgyülemlő levegőt.

-Helyesen cselekedtél. De most nagyon jól figyelj. Elmegyünk innét. Egyenesen a várkastély déli szárnyába, ahol Lanát őrzik.Sietnünk kell, és nem kelthetünk feltűnést.-mondta minden komoylságot vegyítve a hangjában.
-Tom, tudod, ha most tényleg segítessz nekem, akkor én nagyon hálás leszek neked mindörökké.-mondtam, miközben próbáltam megbűvölni a tekintetemmel.
-Nemkell lálásnak lenned. Miattam keveredtél bajba, én is húzlak ki belőle. Ez a legkevesebb. Na de ezt majd később beszéljük meg, jobb lesz ha sietünk.-sürgetett, amjd a kezemet megragadva kezdett el húzni.
Már eg yjó ideje mentünk, mikor Tom afalnak nyomott, sé befogta a szám. Próbáltam volna épp védekezni, mikor megláttam, hogy egy őr mászkált a folyosó végén.
Mihelynst eltúnt a szemünk elől, újra rohanni kezdtünk.
A kezeim remegtek, épp úgy mint a gyomrom. Az idegességtől, és a félelemtől egyaránt.
Tom elbújtatott egy kis zugban, mikor már közel voltunk Lanához, és azt mondta " Várj meg itt. Ígérem sietek"
Tudni akartam mi folyik ott... Mindig is makacs voltam, és önfejű. Tom után surrantam, és megálltam a nagy, barna vaspántos ajtó előtt, ami résnyire nyitva maradt.
-Héj te.. Hagyd őt.-kiáltotta Tom.
A kezemet szorosan a szém elé tapasztottam, mert félő volt hogy felsikítok, amint megláttam azt a magas férfit, amint Lana fejéhez szegezett egy pisztolyt.
-Már mért hagynám? Walter megparancsolta, hogy öljem meg...
-De a terv változott. Ki kell vallatnom, és majd csak utána végezheted el a piszkos munkát.-magyarázta Tom a sok hazugságot szemrebbenés nélkül.
-Hát jó. Én kint várakozok.-mondta, majd amint megindult kifele, tom hátulról elkapta, és a nyakát törte. Az élettelen test a földrerogyott, miközben Tom megragadta, és eltávolította a szem elől.
-Lana ugye? Fiygelj rám jól. Én Lilinek segítek, és most épp megszöktetlek titeket. Úgy kell tenned, ahogy én mondom. Világos?-mondta Tom, miközben Lana rémült arcát fürkészte
-Honnan tudjam, hogy nem csak hazudsz?-kérdezte Lana
-Sehonnan.-felelte Tom, majd Lanát felhúzta a földről, és az ajtófelé indultak.
-Mondtam, hogy maradj ott ahol vagy.-dorgált meg Tom, miközben odaértek hozzám.
-Jézusom Lili!!-ölelt magához Lana.-Én..Én úgy féltem..Ígérd meg, hogy mostmár minden rendben lesz.-mondta
-Ígérem. Minden rendben lesz, csak előbb jussunk ki innen.-mondtam, majd leakasztottam magamról Lanát, és megindultunk.
Már egy ideje mentünk a nagy, kőfallal kirakott épületben, ami mindenhol szinte ugyanúgy nézett ki.
Lerobbant,régi,poros.
Féltem, hogy csak körbe-körbe járunk..
Egy nagy ajtóhoz értünk, majd onnét tovább haladva megláttuk Nicket,Jesset,és a többieket.
A szívem hevesebben vert, a kezem még jobban remegett.
Odarohantam, és megöleltem Nicket.
Nem mondtam semmit, képtelen voltam rá. Csak sírtam...Tudom, nem az volt a legalkalmasabb időpont rá, de kikellett adnom mgamból, és ezt az idegesség váltotta ki belőlem.
-Hogy kerültetek idee?-kérdeztem rekedtes hangon pár másodperc után.
-Jesse látta, hogy mi történt, és egyből idejöttünk. Ti menjetek ki, mi is megyünk majd utánatok.
-mii? Neem, szósem lehet róla. Most azonnal mind eltűnűnk.-mondtam.
-Nem lehet. Nem hagyhatjuk, csak úgy büntetlenül itt őket. Akkor később is megpróbálnak majd megölni.-mondta
-Héj.Srácok.. Azonnal indulnunk kell. Mindjárt ittvannak. Rájöttek, hogy ittvagytok.-mondta Tom rémült arckifejezéssel.
-Fiúk. Vigyétek el innen Lanát,Lilit. Biztonságos helyre.
-Szó sem lehet róla. Én nem mehetek el. Én enkem nem eshet bántódásom.. Ti mennyetek el!!!-mondtam
A fiúk Lanával együtt elis indultak, de Nick nem ment.
-Menny már! Hát nem érted??? Így veszélybe sodrod mindkettőnket.-feleltem, de már elkéstem.
-Nocsak,nocsak. Ő a hős Rómeó?-kérdezte a férfi, akivel ezidáig beszélgettem. A nevét még mindíg nem tudtam.
-Már indul is. Lili megmondta neki......-kezdte Tom, de az úr félbeszakította
-Látom félreértések támadtak. Lili, én tudtommal, nem adtam neked utasítást, hogy hagyd el a termet. Ha a hátam mögött cselekszel, hogy bízzak meg benned?-kérdezte.
-Larry kérlek..Én mondtam neki...-kezdte újra Tom..
Ahhaaa, szóval Larrynek hívják.
-Dee Tom.. Fiam, neked ki mondta? Én? nem hiszem. Ne szervezkedjetek a hátam mögött, világos? Ha csak nem akarjátok elveszíteni a bizalmat.-mondta.
-Pff. Mégis ki maga, hogy megszabja Lilinek mit tegyen?-szólt közbe Nick.
Basszus Nick! Ezt miért kellett? Most teljesen elrontassz mindent!! Te csak ne szólalj meg, és talán megúszhatod ezt az egészet!!!!-gondoltam magamban.
-Te halgass! Nem adtam engedélyt, hogy beszélj!-dörmögte Larry.
-Vigyétek!-legyintett a kezével Larry, és a mögötte gyülekező férfiak megintultak Nick felé!
Legszívesebben rátámadtam volna az összesre, amiért Nicket akarják bántani, de nem tehettem.
A kezemet Nick után nyújtottam, amit Tom megfogott, és magam mellé szorított, és egy erőteljes pillantást vetett rám.
Tudtam, figyelmeztetésnek szánta, hogy ne tegyek ostobaságot. Mentsem, ami még menthető. De annyira összevoltam zavarodva, és rettegtem.
-Lili drágám, fáradj utánam kérlek.-szólt Larry, miután Nicket elvitték. Rettegtem, hogy valami baja történhet. Én azt soha nem tudnám magamnak megbocsátani. Tudom, hogy nélküle nem tudnék élni. Ő a legfontosabb a számomra. Mintha csakis előre néznél, és azt nem látod mi van körülötted. Nekem csak Nick van. A többi már nem érdekel.
Ránéztem tomra, aki bíztatóan bólintott, majd ő is elindult velünk.
Beértünk egy nagyon lepukkadt, romos teremszerűségbe. Ott volt Nick, és Larry emberei is.
Nem értettem ebből az egészből semmit. Csak azt tudtam, hogy Nick, veszélbyen van, és nekem valamit tennem kell.
-Na Lili. Tudod, az emberek nem bíznak meg vakon a másikban. Mint ahogyan énsem. Kell valamit tenned, amivel bebizonyítod, hogy a mi oldalunkon vagy, és bízhatunk benned. Nekem máris van egy ötletem. Tudod, ezt vedd csak amolyan beavatás szerűségnek.-mondta Larry azzal a le nem törölhető vigyorral a képén, ami most átváltott elszántá, és kajánná.
-Eddig világos. De mégis miféle ötlet?-kérdeztem bizalmalankodva
Úgyhiszem, észre vehette a hangomban a kétségbeesést, és a nyugtalanságot.
-Nyugalom. Csak semmi pánik.-magyarázott, majd a kezembe nyomott egy fegyvert.
Sajnos, tudtam mit akar ezzel mondani. A szám autómatikusan résnyire nyíltak, a kezemben megremegett a fegyver, és elöntött a pánik.
Segítségért fohászkodva néztem Tomra, de ő csak lefajtotta a fejét, és bólintott.
Akkor most cserbenhagyott, azért hajtotta le a fejét? De ha igen miért bólintott?
-Larry, szerintem ez kicsit erős kezdetnek Lilinek. Nemhiszem, hogy ez lenne a megfelelő megoldás, arra hogy bizonyítson.-mondta Tom.
-Tom, fiam vagy, úgy is neveltelek. Kérlek téged, ne próbáld megmondani nekem, mi a helyes, mi nem. Tudod jól, hogy nem szeretem.-mondta Larry fenyegetően, mégis lágy hangon.
Azután pedig felém fordult, és a szavainak az elejét nem értettem mert magamban kiáltoztam segítségért, pánikba estem.
-Lili kedvesem, essünk túl a próbán.-mondta.
-Jólhiszem, hogy azt a feladatot bízod rám, hogy nyírjam ki Nicket?-kérdeztem hidegen. Megpróbáltam elfedni a félelmem, és elhitetni mindenkivel amit már az elején is tettem.
-Igen, jólhiszed.-mondta, majd bólintott.
Lábaim görcsösen fordultak arra az irányban, ahol életem szerelme térdelt előttem.
Szemeiben fájdalmat véltem felfedezni. Féltem, hogy nem bízik meg bennem. Hogy elhiszi azt, amit én elakarom hogy hidjenek.
Nick mélyen a szemembe nézett, és mintha azt mondta volna:
-Lili, tudod hogy nem teszed meg. Tudod hogy szeretlek, és én is tudom, hogy te szeretsz.
Lábaim mintha a földbegyökereztek volna.
Remegő lábakkal előrébb léptem nagy nehezen, és a kezemet felemeltem benne tartva a fegyvert. Egyenesen Nickre szegeztem, és őt néztem.
Próbáltam elmenekülni, próbáltam segítséget hívni, próbáltam megmenteni.
De nem tehettem semmit.
-Lili kedves, mire vársz még? Rajta, tedd meg! Ugye nem szeretnél nekem csalódást okozni?!-sürgetett Larry.
Nem volt más választásom. Egyetlen egy kiút volt. Az az út, amelyet én nem akartam járni. Nem akartam megtenni. Nem akartam fájdalmat okozni annak, akit a legjobban szeretek. De sarokba szorítottak. Vagy megteszem, vagy meghalunk mind.
Azt tettem, amit jónak láttam.
Kibiztosítottam a fegyvert, és újra Nickre szegeztem.
Szemeimet görcsösen lehunytam. Nem akartam. nem, nem és nem.

Hali! Bocsi, amiért ilyen sokat késtem, de mostanság nagyon kicsúsztak a dolgok a kezemből. a sok tanulás...stb.És most is úgy írtam meg a fejezetet,hoyg erős fejfájásaim voltak.Remélem azért tetszeni fog...

És megszeretném köszönni Krisztinek, amiért segített. Puszii:Lili