29.fejezet - Álmatlanság

Sziasztok Drágáim!
A hatalmas ihletválságomnak vége, ugyanis a csoki is nutella megtette együttes hatását! :D Szóval nem is untatlak titeket a hülye szövegemmel, itt a fejezet, jó olvasást,remélem tetszeni fog! :D




Az ajtóban egy fiatal, egész helyes srác állt...Én valami középkorú, fiatalos nőt képzeltem el, de semmiféle képpen nem egy pasit..
Összegezve, nem volt rossz, nagyon is jól nézett ki, bár nem az én esetem. Le rítt róla a beképzeltség, olyan tipikus csajozós fiút láttam benne...
Nem akartam húzni az időt, rögtön rátértem a tárgyra.

-Meghoztam a pizzát! Itt a blokk
Látszott rajta,hogy teljesen össze van zavarodva. A szeme előtt megtisztogattam a pizzát a fűszálaktól.Átkoztam magam abban a pillanatban, a szerencsétlenségem miatt. -.-"

-Upsz...-nyögtem lányos zavaromban, majd a kezébe nyomtam a pizzát a kis cetlivel.

-Ezt most minek köszönhetem?-kérdezte férfias, mély hangon

-Mármint a fűcsomót, vagy a pizzát?- hajtottam le a fejem

-Hát a fűdarabokat nekem, a pizzát meg te rendelted!-mosolyogtam bájosan, leplezve a zavaromat.-Jobb belépőt ki sem találhattam volna...-gondoltam magamban

-Én nem rendeltem semmiféle pizzát, ez valami tévedés lesz!-rázta meg a fejét

-Figyelj nekem ezt a címet adták meg! Egy nevet kérhetnék? - a végére szerintem már egész jól belejöttem
-Ray Preston-felelte

-Lehet,hogy egy lakótársad rendelte...-Célozgattam

-Ohh azt nemhitszem! Ugyanis egyedül lakom!

-Értem! De én akkor is kérem a pénzt!

-Nem, nem, nem! Azt hiszem nem értjük egymást!Én nem rendeltem semmiféle pizzát!

-Figyelj... Engem nem érdekel, hogy ki rendelt és ki nem rendelt pizzát, nekem csak ki kell szállítanom, elvenni a pénzt, a többi pedig már nem rám tartozik! Most,hogy ezt tisztáztuk, kérem a pénzem,neked meg itt a pizzád és én már itt sem vagyok! - Játszottam az elégedetlent.

-Húha, na hát ezt jól megkaptam- mosolygott- kifizetem a pizzát, de csak ha most bejössz és együtt pusztítjuk el! Mit szólsz?
Eléggé meglepődtem ezen, nem gondoltam volna,hogy így fog reagálni, sokkal inkább azt hittem,hogy elküld a búsba... De nem adom magam ilyen könnyen, túlságosan átlátszó lenne ez az egész...

-Uhh.. Hát nekem még nem járt le a munkaidőm és hát hosszú nap volt ez a mai... Ráadásul volt egy kisebb balesetem is... Szóval most nem vagyok olyan állapotban. Esetleg holnap?

-Nekem megfelel! Akkor holnap! Érted megyek, jó?

-Rendben!
Elmondtam neki a címem, aztán megkíséreltem még egy próbálkozást a motorommal, hátha most sikerül az aszfalton maradnom...
Épségben hazaértem és siettem is a fürdőbe. Tom nem volt itthon, biztosan valami dolga akadt... Ki tudja?
A forró fürdő után, átöltöztem és bebújtam az ágyba. Megnéztem mi megy a TV-ben, de nem találtam semmi érdekeset. Úgyhogy kikapcsoltam és csendes magányomban agyaltam azon,h Tom merre is lehet. Nem nagyon szokta megosztani velem a saját dolgait, de ha nem jön haza,azt általában elszokta mondani.
Nem aludtam valami jól. Igazából mióta a családom meghalt nem aludtam jól.

Már vagy fél éve történt,de nem tudtam igazán túltenni rajta magam. Túlságosan nagy trauma volt ez számomra, melyet talán soha életemben nem fogok tudni feldolgozni. De ennek talán így is kell lennie. Nem akarom őket elfelejteni, vagy ilyesmi, de még mindig összeszorul a gyomrom mikor csak visszaemlékszem,hogyan közölték velem a halálukat.
Odajött hozzám a rendőr és érzelmek nélküli arccal közölte velem,h a családom sajnos meghalt autóbalesetben. Esélyük sem volt kitérni a kamionos elől... Azonnal meghaltak.
Még most is víz hangzik ez a pár mondat a fülemben. Ez a pár jelentéktelen,de számomra mégis életbevágó mondat, melyet úgy ejtett ki a száján mintha azt mondaná,hogy süt a nap. Ez a pár mondat,mint villám hasított belém.

Igazából nem is ez a legrosszabb. A kamionost ugyanis nem kapták el... Még most is boldogan él ki tudja,hogy hol... Nem nagyon izgattam,magam azon,hogy bosszút álljak rajta vagy megkeressem. Nem. Ugyanis volt egy olyan megérzésem,hogy találkozok még vele. Nem tudom,mikor vagy hol,hogyan egyszerűen csak éreztem. Biztos voltam benne!
Sok mindenen gondolkodtam azon az estén. A mamán,Lanán és a többieken.
De tudom,hogy ők jól vannak és ugyanúgy nyomoznak, készülődnek a támadásra mint én.
Egyedül egy valakire próbáltam nem gondolni. Az a valaki pedig Nick volt. Úgy gondoltam,hogy jobb ha nem is gondolok rá. Csak saját magamat spannolnám vele. De a fájó igazságot akkor is muszáj voltam beismerni magamnak. Már nem szeret. Biztosra vettem,hogy nem, ugyanis ha ez másképp lenne,már tett volna valamit azért,hogy találkozhassunk. A baj csak annyi,hogy én szeretem. Szerelmes vagyok belé. De a szerelmem nem talált viszonzásra. Ettől pedig úgy érzem,mintha a szívem egyik fele ki lenne szakadva, a belsőm pedig kong az ürességtől! Borzalmas ez így. Igyekszem őt kiverni a fejemből,de ez nem ilyen egyszerű. Minél jobban igyekszem elfelejteni, az emléke azonnal megpróbál utat törni magának,mintha csak azt akarná,hogy egy kis időre se felejtsem el...

Reggel, hamar felkeltem az ágyból és egyből Tom szobája felé vettem az irányt. Az ágynemű szétdobálva. Tehát későn jött haza. Hm
Kint a konyhában tojásrántotta és hideg tej fogadott, Tom viszont sehol... Nagyon úgy tűnt,hogy direkt kerüli a társaságomat. Érdekes. De legalább csinált reggelit...
Miután eltüntettem mindent a tányéromról elmosogattam és feltettem főni az ebédet. Gondoltam Tom örülni fog neki.

Miközben főzőcskéztem elkezdtem készülődni a "randinkra". Az ebéd hamar megfőtt én pedig ugyan ilyen gyorsasággal elkészültem. nem csíptem ki magam, ugyanis nem akartam neki, úgymond tetszeni... Persze.. Az kéne még csak...

-Szia!-köszönt Ray

-Szia!-köszöntem én is

-Bejössz?-Kérdeztem illedelmesen.

-Áááá nem! Gondoltam mehetnénk egyből hozzám. Kikölcsönöztem pár jó filmet és vettem popcornt is-mosolygott elbűvölően.

-Remek! Akkor hozom a kabátom és mehetünk is!

A kocsiban nem sokat beszélgettünk. Hamar odaértünk hozzá, úgyhogy időnk sem nagyon volt rá.
A ház belülről nagyon jól mutatott. Modern volt, szépen berendezett.
-Nem vagy éhes? Ha gondolod rendelhetünk pizzát-mosolygott sejtetősen. Rögtön tudtam mire gondol...

-Ez remek ötlet!

Ray betette a filmet,ami hamar el is kezdődött.
A doboz-olvastam a képernyőn.
Te jó ég! Ez most komoly???? Bármit csak ezt ne! Komolyan! Mindenféle filmet megnézek,szinte az összeset szeretem, csak épp ezt nem! Hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen???
Ez nem is velem történhetett meg... Nem is én lettem volna! -.-"

-Jó ez a film nem? Ez az egyik kedvencem!-mosolygott-jó neked-gondoltam magamban...

-Ohh igen én is szeretem... izé... Érdekes egy film...

-Az ám!-mondta és beleharapott a pizzájába

A pizza finom volt viszont a film borzalmas.. Unalmas, vontatott stb...
A film felénél már nem bírtam tovább. Ki kellett találnom valamit...

-Te jó ég! Ezen a pizzán gomba van?

-Őőőő igen.. Talán nem szereted??

-Allergiás vagyok rá!

-Neee ez most komoly...

-Uff rosszul vagyok.Hol a mosdó??

-Szegény.. Nem tudtam! Hidd el nem direkt volt! A folyosó végén jobbra- mondta de én már ott sem voltam.

Becsuktam magam után az ajtót és leültem a csukott tetejű WC-re.
Még vártam egy kicsit, aztán elhatároztam,hogy eljátszom a beteget aztán a lehető leggyorsabban hazamegyek.
Már csak az hiányzik,hogy elindítson még egy ilyen " jó kis filmet"...
Biztosra veszem,hogy idegösszeomlást kapnék vagy valami ilyesmit..
miután ezt megtárgyaltam magamban, kibicegtem a fürdőből még a kezemet is a hasamra tettem a hatás kedvéért, ezzel fokozva a látszatot.

-Na már jobban vagy?-kérdezte aggodalmasan

-hát nem úgy érzem-nyögtem fájdalmasan-azt hiszem az lenne a legjobb ha most hazamennék- hajrá Lili, ügyes vagy te, mindent bele-szurkoltam magamnak.
remekül tudtam hazudni és a színészkedésemmel sem volt semmi baj. remélem pont olyan hihető volt ahogy azt gondoltam...

-persze hazaviszlek!

-Óhh nem! Nincs rá szükség... ne fáradj. hazatalálok!

-nekem ez nem fáradtság! gyere beindítom a kocsit.

-Rendben, nem ellenkezem!

Ray beindította a kocsit, aztán illedelmesen besegíttet, engem a kis beteget.
Az úton próbálta elterelni a figyelmem a rosszullétről úgy,hogy a filmről mesélt...
Próbáltam nem rá figyelni, de ez lehetetlennek bizonyult.
A fejem majd szét hasadt. Alig vártam,hogy hazaérjek és elmerüljek egy kád forró vízben, amibe az összes létező tusfürdőt és fürdősót belenyomok,amit csak megtalálok!

-jajj ez a film. ha gondolod máskor is megnézhetünk valamit!- na már csak ez hiányzott.Még egy ilyen hihetetlenül jó film!

-Hát persze! Miért ne?- Szent Szűzanya Jézus Krisztus! Ezt komolyan ÉN mondtam??Nem vagyok magamnál! Komolyan megártott az a sok edzés...

-Ez remek! Mit szólnál a holnaphoz?Persze csak ha jobban leszel!

-Hááát..

-Ó bocsi a holnap nekem nem jó. Dolgom van csak estefelé érek rá,ha neked az megfelel

-Dolga mégis milyen dolga?? Hm??-gondolkodtam magamban-Persze nekem jó az este, de most nálam leszünk én főzök és én választok filmet? Mit szólsz?-próbáltam menteni a menthetőt

-Tökéletes!-mosolygott
Félre ismertem Rayt. Jó fej ő, csak az ízlése rossz filmek terén. A látszat néha csal.

-Mondjak vicceket? Azzal is elterelem a figyelmed a rosszullétről!-Kész vége.. Mindent visszaszívok! Feladom! Most azonnal kiugrom a kocsiból! vajon nagyot esnék a betonon?
Ááá dehát nekem végül is mindegy,mert hát a képességemnek hála hamar összeforrnának a sebeim és a csontjaim is.. Szóval lehet megpróbálkozom vele...

Miközben én az öngyilkossági módszereken gondolkoztam Ray a favicceit mesélte amit alig tudott kinyögni a hisztérikus nevetésétől.Nagyon érdekesen nevetett.
Az a kis idő amit megtettünk, szinte óráknak tűnt. Az egész borzalmasan telt és én már alig vártam,hogy hazaérjek.

Miután "fájdalmas" búcsút vettünk egymástól, futóléptekben rohantam be a házba és mind 2 kezem összetéve adtam hátát Istennek amiért megmentett a teljes idegösszeomlástól!

A nyugtató hatású fürdő után hamar bebújtam az ágyba és vártam,hogy elnyomjon az édes álom. De arra sajnos várhattam,mert nem hagyott nyugodni egy gondolat.
Ray azt mondta,holnap dolga van.. De vajon milyen dolga???

Egy óráig vergődtem és próbáltam kényszeríteni magam az elalvásra,de nem sikerült. próbáltam mindent kitörölni a fejemből és csak az alvásra koncentrálni, de végül mindig azon kaptam magam,hogy nyitott szemmel fekszem és csak bámulok ki a fejemből.
fújtattam egyet,majd letrappoltam a lépcsőn. Gondoltam egy forró kakaó majd segít és kellő képpen elálmosít.
Amint odaértem a hűtőhöz, megakadt a szemem egy fehér kis cetlin amit egy apró hűtőmágnessel tűztek oda.
levettem a mágnest és kihajtogattam a cetlit. Tudtam,hogy csak Tom írhatta,mert ő ír ilyen szép, folytonosan. Férfi létére gyönyörűen ír.


" Kedves Lili! Elutaztam pár hétre,hogy ne legyek az utadban amíg a feladatodat teljesíted. Hidd el neked is jobb lesz így!
Igazából nem is tudom,hogy mit írjak, nem akarlak a nyálas szövegemmel untatni,de valamit jobb ha tudsz. Gondolom észrevetted,hogy nagyon kemény voltam hozzád és rengeteget hajtottalak az utóbbi időben, és jóformán egy kedves szavam sem volt hozzád, de ennek is meg van az oka. Nagyon céltudatos vagy és amit a fejedbe veszel azt el is akarod érni. Ezzel nincs semmi baj, sőt pont ezt a tulajdonságodat akartam kihasználni. Sikerült. Minél keményebb voltam veled,te annál jobban fejlődtél. Viszont az is igaz,hogy nem csak miattad voltam ilyen fapofa, de tudod úgy gondolom,hogy amit nem tudsz az nem fáj. A feladatod,pedig biztosan teljesíted, bízom benned! Pár röpke hét alatt idáig eljutottál, akkor ez már neked semmiség lesz az eddigiekhez képest. Sok mindenen mentél keresztül, egyszer ezen is túl leszel és akkor ez már csak egy rossz emlék lesz. Gondolj mindig arra,hogy miért vagy éppen kiért teszed! Ezen gondolkodj el kérlek..
Ui.: Hívni nem tudsz,mert megváltoztattam a számom és Larryn kívül senki nem tudja. Ő pedig nem fogja neked megmondani,mert külön megkértem rá. De kérlek ne keress, mert neked más feladatod van. Mire kellek itthon leszek!
SOK SIKERT, ÉN BÍZOM BENNED!

Tom

28.fejezet - Happy Pizza

Sziasztok!!! Na végre meghoztam a már régóta várt fejezetet! Nagyon remélem,hogy tetszeni fog nektek és megérte rá várni. Viszont nagyon szeretnék tőletek komikat, mert az egy kicsit ösztönözne a folytatásra! A fejezettel kapcsolatban, pedig még annyit, hogy nem valami eseménydús, de ez egy amolyan átvezető fejezet. Ígérem a következők,már jobbak lesznek! Jó olvasást! Puszillak titeket: Lili


Tom benyitott és leült mellém az ágyra. Akkor már tudtam, mi céllal jött is oda hozzám, de tettem a hülyét....

- Figyelj Lili. Mind a ketten tudjuk, mit akarok most mondani neked - jelentette ki fojtott hangon. Én csak felhúztam a szemöldököm, jelezve nem tudom miről beszél. Pedig valóban tudtam, hogy azt akarja mondani, hogy készen állok bármire, így hát Larry feladatot adott nekem. Viszont arra nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire nehezére esik elmondani...Talán félt? Ennyire nem bízott bennem? Én is félek egy kicsit, de ez nekem semmiség lesz! Hiszek magamban és a tudásomban is. Ahogy annak idején Tom, úgy én is hibátlanul fogok teljesíteni - határoztam el magam. - Én bízom benned, bízok a tudásodban, sőt, fel is nézek rád, de te nem bízol én bennem, és úgy tekintesz rám mint egy kislányra. És ez szörnyen rosszul esik tudod? - Ez nem így van, csak nagyon féltelek. Nehezemre esik belegondolni, hogy mennyit fejlődtél. És nehéz elfogadnom, hogy szinte jobb vagy mint én... Te aki nem rég még sírva fakadt volna, ha egy kicsit is felemelem rád a hangom. Furcsa látni pisztollyal a kezedben -tátott szájjal hallgattam végig amit mond. ennyire nyílt és őszinte rég nem volt velem.Kicsit sokkolt amit az előbb mondott. Nem akartam neki elhinni, hisz annyira távoli ez számomra. Edzés közben nagyon ritkán mondta,hogy jó vagyok, ügyes vagyok, inkább azt mondta, hogy lehetnék jobb is... Ritkán dicsért meg. Valahol legbelül tudtam,hogy büszke rám, de nekem ez nem volt elég. Ezekkel a szavakkal ösztönzött a folytatásra, hogy lehetnék jobb is. Hittem neki és így egyre magasabb célt tűztem ki magam elé. Észre sem vettem ezt, de egyre jobb és jobb lettem, most pedig itt állok készen, a feladatra várva.
Ott ácsorogtam az iroda előtt, izgalmat nem mutatva, pedig a szívem majd ki ugrott a helyéről. Megjelent Larry és intett,hogy menjek be. Mint aki teljesen otthon érzi magát, lehuppantam a székbe, álcázva,hogy most már "közéjük tartozom". Láttam rajta, hogy meglepődött a látottakon, én pedig jót kuncogtam magamban.

- Szóval úgy érzem itt az ideje, hogy beavassalak a dolgok menetébe. - Már alig vártam, piszkosul kíváncsi vagyok, úgyhogy tessék!-jelentettem ki, megjátszva az örömöm - Jól van. Egyszerű a feladat. kapsz egy címet, elmész oda, kifigyeled azt a bizonyos személyt,majd ráveszed, hogy csatlakozzon hozzánk! Érthető?

- Mégis ki az a bizonyos személy? Férfi, nő? Mi a neve???

- Arra neked kell rájönnöd. Ez is a feladat része- itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy mire vállalkoztam...

- Hát rendben-egyeztem bele. - Én is így gondoltam!-mosolygott nyájasan, majd kezembe nyomott egy cetlit: "Cambridge 32"- nem nagyon ismertem ezt a környéket, de majd lesz ami lesz... - Szóval röviden: odamegyek, kifigyelem, összespannolunk majd idehozom és a mi oldalunkra állítom?

-Pontosan. De azért ez nem ilyen egyszerű! Figyelj Lili kedves-utáltam amikor így hívott,de ezt nem jegyeztem meg- ez azért nem ennyire egyszerű. Teljesítened kell a feladatod 1 hét alatt! Ez a személy nagyon fontos számunkra,mert olyan hatalom birtokában van, ami nekünk nagyon is jól jöhet. Nem ronthatsz! ha pedig mégis, az következményekkel jár!

- Nos hacsak ennyiről van szó, nem is rabolom tovább az idődet!-mondtam egyhangúan majd felálltam a székből.

- Remélem értetted amit mondtam!-hangoztatta újból. Pedig ha tudná, hogy mekkora düh gyülemlett fel bennem azok alapján, amiket elmondott! legszívesebben itt helyben végeztem volna vele, de tudtam,hogy nem tehetem meg.

-Viszlát Larry - adtam tömören a tudtára,hogy véget ért a beszélgetésünk. Hamar hazamentem, átöltöztem és már indultam is teljesíteni a feladatot! Annyira, de annyira bennem volt a kísértés,hogy elmegyek és vissza se jövök, de mint még sok mást ezt sem tehettem meg... Féltem a következményektől, másrészt a szabadságvágy sehol nem volt a Larry iránti bosszúmhoz képest. Pedig milyen egyszerű lett volna elszökni Nickkel és mindent magunk mögött hagyni, egy teljesen új életet kezdeni együtt, messze innen, elhagyva a múltat és a csak a jövőre koncentrálni. Vagy ha mást nem titokban találkozni, de ez is túlságosan kockázatos lenne. Arról nem is beszélve, hogy Nick látni sem akar engem... Gyűlöl... Nagyon rosszul esik és hiába próbálok másra gondolni, egyszerűen nem megy... Ahhoz túlságosan is szeretem!
De most másra kellett összpontosítanom! Sokáig bolyongtam, míg rá nem találtam arra a helyre ahol Lanával kellett volna találkoznom... Akaratlanul is utat törtek maguknak a gondolataim és most csak a többiekre tudtam gondolni. Vajon mi lehet velük? Mit csinálhatnak? Jól vannak egyáltalán? Fogalmam sincs...
Fogtam egy taxit, majd megadtam azt a címet, ahová mennem kellett. Távol volt attól a környéktől, amerre én lakom. Először jártam arra, de tudtam nem utoljára! A ház nem volt túl nagy, de kicsi sem. Épp megfelelő. Pici pázsit vette körül a bejárat előtti gyepet. Nagyon elbizonytalanodtam. Legszívesebben rohantam volna Tomhoz, de ő sem segíthetett nekem. Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy én hogyan is ismerkedtem meg Tommal.
Ekkor támadt egy jó ötletem. Leszólítottam egy járókelőt.

-Jó napot! ,nem tudja,hogy van-e a közelben egy pizzéria??-kérdeztem egy idős bácsit. Mondjuk lehet nem éppen őt kellett volna megkérdeznem.. -.-"

-Jajj aranyom én nem tudom...Sajnálom! -ohh, hát azért köszönöm, viszlát!

-Na mindegy... Majd a következő-mondtam magamba.

-Szia!-köszöntem egy fiatal lánynak-Nem tudod,hogy van-e a közelben egy pizzéria?

-Szia! De igen, van! Két sarokkal arrébb az utca végén! Nem tudod eltéveszteni!-mosolygott rám,majd megköszöntem a segítségét és elköszöntünk egymástól. Igaza volt a lánynak. KB 10 perc alatt már oda is értem.
A pizzéria előtt sok kocsi, motor és bicikli parkolt. A Bábut ami a pizzéria kabalája volt,már messziről kiszúrtam. Szép lassan besétáltam az étterembe, ezután leültem két pasi mellé. Nem kellett sokat várnom, a kiszolgáló már ott állt előttem.

-jó napot! Mit hozhatok?

-Hm egy pizzát szeretnék, rád bízom,hogy milyent-mosolyogtam rá szépen.

-Jó választás!Akkor a napi ajánlatot hozom! Nekem az a kedvencem!

-Rendben, akkor az lesz! Míg a pizzámra vártam a mellettem ülőket kezdtem kémlelni. Mindkettő egy piros kezes-lábasban volt. Gondoltam ők lehetnek a kifutófiúk... A közvetlenül mellettem ülő mellett egy piros kulcs volt, amin egy mosolygós pizza nézett velem szembe.
Ekkor egy hihetetlenül jó ötletem támadt! Amíg én a kulcsot tanulmányoztam, valaki idegfeszítő köhögésbe kezdett előttem. Mikor felnéztem csak akkor láttam meg,hogy a kiszolgáló fiú. Átnyújtotta a pizzámat, amit gyorsan rátettem a kulcsra. Hamar lerendeztük az anyagiakat, majd felemeltem a dobozt, ügyesen hozzáfogtam a kulcsot is. Úgy vettem észre,hogy a tulajdonosát nagyon leköti a vele szemben ülő lány, akinek egy kicsit sokat mutató a ruhája...
Kint eszeveszettül elkezdtem nyomkodni a kis szerkezeten található összes gombot, várva,hogy valamelyik járművet elindítja. A mellettem lévő piros motor pittyegett egyet.
-Hát igen... tudhattam volna...-motyogtam magamba, míg a motoron lévő mosolygós pizzát tanulmányoztam. A csomagomat bedobtam a hátsó rekeszbe és beindítottam a járgányt. Kicsit féltem,hiszen még nem vezettem motort, de apa régen próbált róla valamit magyarázni...Csak megragadt bennem valami... Már egész közel jártam a házhoz,mikor elkezdtem dicsérni magam,hogy egész ügyes vagyok, most már úgy sem történhet semmi... Ó hát persze,hogy nem...
Olyan hirtelen vettem be a kanyart,hogy a motor kereke kicsúszott a talajon, én pedig azzal a határozott mozdulattal beborultam az árokba. Kb 5 percig, csak ültem és néztem ki a fejemből. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mi is történt velem, hisz ez az egész olyan gyorsan,hirtelen történt... Mikor végre eljutott az agyamig és képes voltam befogadni az új információt, feltápászkodtam és elkezdtem magam méregetni...Lett rajtam pár karcolás, de a képességemnek hála, ez nem sokára eltűnik. A motor is hasonló állapotban volt, csak neki nem tűnnek el a karcolásai... Kitoltam az árokból, majd megegyeztem magammal,hogy az út további részén inkább tolom. Én is, na meg a motor is jobban jár így.
Mikor a ház elé értem elkezdtem rendbe hozni a kinézetem, nehogy azt higgye,hogy most másztam ki egy árokból, pedig nem tévedne sokat.. -.-" Kiszedtem a hajamból a beleragadt csimbókokat, bár a hatalmas fűfoltok a térdemen így is elég árulkodóak voltak... A motort letettem a ház előtt és pizzával a kezemben sétáltam oda a csengőhöz. Nem voltam ideges, nem láttam értelmét. Megnyomtam a csengőt és türelmesen vártam. Addig is megpróbáltam úgy elhelyezkedni a lábammal, hogy a fűfoltok ne nagyon látszódjanak, de azért ne boruljak fel! Bár a mai nap után, már ezen sem csodálkoznék... Az ajtó kinyílt és én nagyon meglepődtem a látottakon....